Az Alien széria hírhedt idegen tojása („tudományos” nevén Ovomorph) a franchise hat filmjében jelent meg, csak a második AvP-ből és a Prometheus-ból hiányzott. Az idegen életciklusának első állomása – az egész Alien-legendával együtt – Dan O’Bannon fejéből ugrott elő (a tojás cikluson belül elfoglalt helyéről persze lehet vitatkozni: mi volt előbb, a királynő vagy a tojás?). O’Bannon először egy fedővel ellátott, hosszúkás edényként képzelte el az arctámadó tárolására szolgáló objektumot, ami nagyjából úgy nézett volna ki, mint a fekete ragacsot tároló vázák a Prometheus-ban. Miután H. R. Gigert, a svájci szürrealista festőt kérték fel az első film kreatúráinak megalkotására, a spóratároló tervei sokkal organikusabb irányba mentek el, ekkor alapozódott meg a madártojásra hajazó forma.
Először a jól ismert plakáton látható kinézeten és nyílási módon gondolkodtak az alkotók (erről bővebben itt), majd Giger egy női vaginára kísértetiesen emlékeztető rést képzelt el a tojás tetejére. Mivel a producerek féltek a katolikus nézők negatív reakcióitól, a teljesítményéért később Oscar-díjra jelölt Leslie Dilley látványtervező egy virágsziromra hasonlító dizájnra tett javaslatot. Giger tehát megkettőzte a „vaginák” számát oly módon, hogy azok keresztezzék egymást. Így alakult ki a ma már klasszikus, valóban nyíló virágra emlékeztető forma, mely csukott állapotban keresztet formáz, így – Giger ironikus megjegyzése szerint – azt már a katolikus közönség is szívesen fogja nézegetni.
Giger tojása – akarva vagy akaratlanul, talán csak a tudat alatt dolgozva – számos későbbi filmes teremtmény tervezéséhez nyújthatott (szigorúan feltételes módban) inspirációt. Lássuk most ezeket:
A DOLOG mutáns kutyája (1982)
Habár John Carpenter kultikus műve teremtményeinek életre keltését Rob Bottinnak köszönhetjük, ez alól az idegen által imitált testű alaszkai malamut kutya a kivétel. Utóbbi Stan Winston munkája, aki később minden idők egyik leghíresebb trükkmesterévé vált, többek között az Aliens lényeinek létrehozása során kamatoztathatta tehetségét. A The Thing kennel jelenetében a szerencsétlen állat átalakulása során többször is feltűnik a nyíló virág-motívum.
A DŰNE homokférgei (1984)
A már említett Dan O’Bannon és H. R. Giger nevével is fémjelzett, kudarcba fulladt megfilmesítés után végül 1984-ben került mozikba Frank Herbert klasszikus regényének ellentmondásos mozgóképes változata, David Lynch rendezésében. Habár emlékeim szerint a könyvben a szerző nem írja le pontosan a féreg szájszerkezetét, a mozivásznon már háromágú sziromként látjuk azt viszont. A dolog érdekessége, hogy a kreatúrák tervezője az olasz Carlo Lambardi volt, aki együtt dolgozott Gigerrel az első Alien kifejlett szörnyén (konkrétan a dupla állkapocs létrehozása volt a feladata). Mégis azt kell mondanom, hogy a homokféreg a poszt kakukktojása, tekintettel arra, hogy jóval az Alien előtt is láthattunk már ilyen ábrázolást, például az alábbi 1965-ös magazin-címlapon:
A RAGADOZÓ nyitott állkapcsa (1987)
Ismét Stan Winston egyik ikonikus teremtménye:
A TREMORS - Ahová lépek, szörny terem Graboidja (1990)
A RESIDENT EVIL filmek majini zombijai (2010, 2012)
A Kaptár filmsorozat negyedik és ötödik fejezetében (Túlvilág, Megtorlás) feltűnő élőhalottak esetében szintén az állkapocsra érdemes figyelnünk. Az alapul szolgáló játékszéria 5. részéből származik a teremtmény, de már az első két részben is láthattunk a témánkba illő virág-zombikat, mint például az alsó képen megcsodálható „Plant 43” 1998-ból.
A STRANGER THINGS főgonosza (2016)
A nyolcvanas évek popkultúrája előtt tisztelgő tévésorozat első évadában Demogorgonnak nevezett másvilági szörnyeteg szintén a szirom-dizájn képviselője.
A lista persze még bővíthető lenne, többek között ott van a 2009-es Star Trek hengrauggi nevű ragadozó lénye a Delta Vega jégbolygóról. A posztban említett speciális effektus szakemberekről itt bővebben is olvashatsz.
