Filmek, könyvek és képregények a múlt századból

Chief Brody

John Carpenter - a horror mestere

2016. július 21. - Chief Brody

"Franciaországban művész vagyok, Németországban filmkészítő, a briteknél zsánerrendező, Amerikában meg bóvligyáros." (John Carpenter)

Carpenter annak ellenére az egyik kedvenc rendezőm, hogy harminc éve nem készített igazán kiemelkedő filmet (ez persze szigorúan a magánvéleményem). Ugyanakkor munkássága első évtizedében olyan örök érvényű klasszikusokat tett le az asztalra, melyek alapján a franciák véleményével értek egyet. Marco Lanzagorta, az Oxfordi Egyetemen PhD fokozatot szerzett független filmtudós 2003-as remek tanulmánya alapján, azt összefoglalva és kiegészítve készítettem az alábbi összeállítást.

John Carpentert gyakran emlegetik úgy, mint "a horrorfilm mestere". Az elnevezés indokolt, hiszen nem csak azt bizonyította be az idők folyamán, hogy vizuálisan és tematikusan egységes életművet létrehozó rendező, hanem azt is, hogy a horror műfaj valódi látnoka. Annak ellenére, hogy a közönség és a kritikusok egyaránt gyakran félreértik és alulértékelik, John Carpenternek köszönhető a filmtörténet néhány legintenzívebb, legötletesebb, leghatásosabb és legsikeresebb horrorfilmje. Gondoljunk csak a Halloweenre, mely a valaha készült egyik legjövedelmezőbb független film. Csak ez az egy alkotás hét folytatást, két "újragondolást" és számos utánzatot szült, emellett útjára indította a slasher-hullámot, mely a 70-es éveg végén és a korai 80-as években virágzott és uralta a horrorfilm-ipart. Ettől függetlenül nem lenne igazságos John Carpentert csakis horrorrendezőként kategorizálni, hiszen ugyancsak kivételes sci-fi és akciófilmeket is forgatott. Mindamellett érdemes megjegyezni, hogy bár Carpenter munkáinak többsége a fantasztikus műfajba sorolható, mind egyértelműen magán hordozza a western hatását.

jc

Függetlenül témájuktól, a John Carpenter által rendezett filmeket áthatja a magas fokú mesterségbeli tudás, és olyan témákat dolgoznak fel, melyek mélyen magukban hordozzák modern világunk számos társadalmi, faji, nemi és szexuális szorongását. A direktor többször hangsúlyozta, hogy nem a kritikusoknak készít filmeket, hanem a közönségnek, nem nevelni vagy intellektualizálni akar, hanem szórakoztatni. "Nem művészetként értelmezte a rendezést, hanem mesterségként" - mondta nagy bálványáról, Howard Hawks-ról, de a hitvallás tökéletesen illik rá is.

KEZDETEK

John Howard Carpenter 1948. január 16-án született a New York állambéli Carthage-ben, majd családjával 1953-ban Kentuckyba, Bowling Greenbe költözik. Apja, Howard képzett zenész, aki zenei tudásának fejlesztésére ösztönözte fiát. Johnt már gyermekkorában elbűvölik a filmek és a filmkészítés, miután anyja ötévesen elviszi az It Came from Outer Space című 1953-as fantasztikus mozira. Különösen Howard Hawks és John Ford westernjei és az 50-es évek kis költségvetésű horror és sci-fi alkotásai tesznek rá nagy hatást. Fotózik, majd rövid horrorfilmeket kezd el forgatni 8 mm-es filmre, az elsőt még középiskolai tanulmányai megkezdése előtt. Egy ideig a Nyugat-Kentucky-i Egyetemet látogatja, ahol apja a zenei tanszék professzora, majd 1968-ban átjelentkezik Los Angelesbe, a Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) Filmművészeti Iskolájába, mely az USA egyik legelismertebb filmes tanintézete. Diákfilmje, a The Resurrection of Broncho Billy - melynek írója, vágója és zeneszerzője - 1971-ben elnyeri a Legjobb Élőszereplős Rövidfilm Oscar-díját. Még mindig a USC égisze alatt, mestervizsgája részeként 1974-ben fejezi be első nagyjátékfilmjét, a Dark Star - Sötét csillag című sci-fit.

FILMES PÁLYAFUTÁS

Első professzionális mozija az 1976-ban forgatott A 13-as rendőrőrs ostroma, mely annak ellenére, hogy számos későbbi filmje sokkal népszerűbb, mégis egyik legkiforrottabb alkotása. Akárcsak következő három munkája esetében, e kis költségvetésű független akciófilm forgatása során is nagy szabadsággal rendelkezett a kreatív irányítás terén. A 13-as rendőrőrs ostroma már világosan magán hordozza a rendező egyéni, szuggesztív vizuális stílusát és témaválasztását. Akárcsak nagy példaképe, Howard Hawks alkotásaiban, főhősei megbízható profik, akik szinte esélytelenül szállnak szembe valamely gonosszal. A látványt tekintve az elegáns kompozíciók és képbeállítások Carpenter kitartó ragaszkodásának kezdetét jelzik a Panavision formátumhoz. A 13-as rendőrőrs óta minden mozifilmjében kihasználja a szélesvásznú technika előnyeit, hogy stílusos beállításokban mutassa be a közönségnek a teljes helyszínt, ahol az adott történés játszódik. Ugyanakkor Carpenter kiváló érzékkel és gazdaságossággal helyezi el és mozgatja kameráit, így hagyva teret a cselekmény maximális kibontakozásának. Lényegre törő elbeszélés, a párhuzamos cselekményszálak mesteri egybefonása és a kivételes atmoszférateremtés a további jellemzők. Végül, de nem utolsósorban megjelenik a Carpenter által szerzett és előadott, jellegzetesen ritmikus, elektronikus filmzene, mely későbbi alkotásai többségének is mintegy védjegye. Sokoldalúságát jelzi, hogy saját és mások filmjeiben gyakran tölt be írói, produceri, zeneszerzői és kisebb színészi szerepeket, a 13-as rendőrőrsnek pedig vágója is.

Első "nagy stúdiós" filmje a Columbia Pictures által forgalmazott Laura Mars szeme (1978), melynek története Carpenter forgatókönyv-vázlatán alapszik. Harmadik rendezése, a szintén 1978-as Halloween - A rémület éjszakája karrierje legnagyobb sikerének bizonyul, és a horror műfajának egyik legjelentősebb hatású és legmaradandóbb darabja. A szimpla történet ellenére Carpenternek sikerült egy nagyon stílusos, intelligens és határozottan ijesztő filmet elkészítenie. A Halloween kétségtelen sikere megalapozta Carpenter rendezői hírnevét, így lehetőséget kap nagyobb költségvetésű filmek elkészítésére; mindamellett ragaszkodik hozzá, hogy megtarthassa alkotói függetlenségét, a szinte minden munkafolyamatra kiterjedő szabad kezet. Érdemes megjegyezni, hogy a Halloweentől kezdve olvasható csaknem minden mozifilmje főcíme felett a védjeggyé vált "John Carpenter's" felirat - elmondása szerint a Howard Hawks-i szokást azért vette fel, hogy halála után is vele azonosítsák műveit. További érdekesség, hogy a forgatás során filmes pályatársaival, Tommy Lee Wallace-szal és Nick Castle-val megalakítják a The Coupe De Villes nevű zenei együttest.

1979-ben rendezi az Elvis című életrajzi TV-filmet, mely kedvező kritikai és nézői visszhangot kap; legfontosabb azonban, hogy ez volt első közös munkája Kurt Russel színésszel, későbbi jó barátjával, aki ezután négy Carpenter-mozifilmben látható főszerepben. 1980-ban készül A köd, egy hangulatos, gyönyörűen fényképezett "szellemes" bosszútörténet, majd egy évre rá a rendező megvalósíthatja régóta dédelgetett álmát, és leforgatja a Menekülés New Yorkból címet viselő futurisztikus akciófilmet, melynek szkriptjét még a 70-es évek közepén írta. Bemutatásakor a mű nem csak kedvező fogadtatásban és anyagi sikerben részesül, de később sci-fi alapmű válik belőle, mely számtalan utánzót inspirál. A Menekülés New Yorkból fordulópont Carpenter munkásságában, hiszen Snake Plissken történetével mond hosszú időre búcsút a független filmkészítésnek, és következő négy moziját a hollywoodi gépezet részeként forgatja.

Bár szinte mindenki a Halloweennel azonosítja John Carpentert, mégis eddig készült legtökéletesebb - igaz, nem a legsikeresebb - munkája kétségtelenül A dolog 1982-ből, mely az 1951-es Howard Hawks produkció, a The Thing from Another World feldolgozása. Az antarktiszi kutatóállomás tagjainak testébe beköltöző, azt utánzó és átalakító idegen létforma rémisztő története a bemutató idején sajnos mind a kritikusoknál, mind a pénztárakban megbukott, azonban videón és DVD-n felívelő másodvirágzása során a nézőközönség újra felfedezte, sőt akadémikus vitákat kiváltó kultuszmű vált belőle. A jelenlegi megítélés szerint A dolog szilárd bizonyítéka annak, hogy Carpenter a saját korát megelőző, jövőbelátó rendező.

Mint előbb-utóbb szinte minden jelentős horrorrendező, John Carpenter is lehetőséget kapott egy Stephen King regény filmvászonra adaptálására; így készül el 1983-ban a Christine egy pusztító, gyilkos autóról. A következő évben forgatja a romantikus sci-fi Csillagembert egy Földön ragadt idegenről. Ugyan mind a Christine, mind a Csillagember sikeresnek bizonyul pénzügyileg és kritikai szempontból, mégis Carpenter életművének viszonylag kevésbé érdekes darabjai. Ugyanakkor az 1986-os Nagy zűr Kis-Kínában a mai napig az egyik legkitűnőbb munkája, mely sokarcúan és szórakoztatóan ötvözi a western, horror, fantasy és harcművészeti filmek elemeit. Akárcsak A dolog esetében, a korabeli közönség nem volt felkészülve erre a színpompás hong-kongi stílusú akciófilmre, illetve az emblematikus amerikai akcióhős kigúnyolására. A kezdeti szegényes fogadtatás ellenére az évek során a filmet újra felfedezték, és szép lassan kultstátuszba emelkedett.

A hollywoodi stúdiórendszerben készített négy film után Carpenter csalódott és frusztrált lett a vezetők beavatkozásai és a támogatás hiánya miatt, és a producerek sem kedvelték meg a maximális szabadságot elváró alkotót. A rendező visszatér hát a független filmkészítéshez, ahol kisebb költségvetéssel ugyan, de megmarad a teljes kreatív irányítás. Az eredmény karrierjének két fantáziadús és kihívó állomása. Az 1987-es A sötétség fejedelme H. P. Lovecraft kozmikus horrorjait felidéző, okkultizmust, démonológiát és élvonalbeli elméleti fizikát egyedülállóan vegyítő remekmű. A film lehetőséget nyújt Carpenternek, hogy fontos társadalmi problémákat tárjon fel, mint például a szegénység és az osztályok elkülönülése a modern Los Angelesben. E témák kerülnek egy évvel később az Elpusztíthatatlanok fókuszába is, sőt utóbbi alkotás a filmtörténelem során talán legprovokatívabban és legkritikusabban tart görbe tükröt a való világ említett jelenségei és a fogyasztói társadalom elé. Az eredeti tervek szerint e két "low budget" filmet rövid időn belül egy harmadik is követte volna, azonban ez nem így alakult.

Négyéves szünet után Carpenter 1992-ben tér vissza a nagy vászonhoz, elkészítve legkevésbé "carpenteres" filmjét, a túl sok szót nem igénylő Semmit a szemnek - Egy láthatatlan ember feljegyzéseit. Három évvel később azonban ismét egy különleges mű következik, Az őrület torkában, melyet A sötétség fejedelméhez hasonlóan ugyancsak H. P. Lovecraft elidegenedett és rémületes világokban játszódó írásai ihlettek.

Egy 1960-as klasszikus sci-fi lélektelen feldolgozása, az Elátkozottak faluja (1995) után Carpenter három olyan filmet forgat, melyek tulajdonképpen újra feltalálják, újraértelmezik és más műfajokkal keresztezik a western zsánert. A Menekülés New Yorkbólt folytató Menekülés Los Angelesből (1996), a Vámpírok (1998) és A Mars szelleme (2001) horror és sci-fi filmek, de magukban hordozzák a western elbeszélő és mitológiai szerkezetét, olyan rendezők szellemi örökségét, mint John Ford vagy Sergio Leone. Carpenternek sikerül látványban és történetvezetésben leszűrni, finomítani és megtisztítani a vadnyugati film kulcsfontosságú összetevőit, és nagy képzelőerővel átültetni azokat a fantasztikus műfaj kereteibe. Az alkotások kemény és látszólag érzelemmentes profikról szólnak, akik egy nagyhatalmú gonosszal harcolnak a kietlen semmi közepén. A kaland végén legfőbb győzelmük nem más, mint hogy újra felfedezik empatikus és érzelmes emberi természetüket.

A filmiparban eltöltött több mint négy évtizedes karrierje után elmondhatjuk, hogy John Carpenter rendezte a filmes történelem néhány legsikeresebb, legprovokatívabb, legfantáziadúsabb, legújszerűbb és legfélelmetesebb alapművét. Ezen túl művei közül több megelőzte a saját korát, melyeket az utóbbi években újra felfedezett és felértékelt mind a közönség, mind a szakma. Kétségtelen, hogy az olyan filmek, mint A dolog vagy az Elpusztíthatatlanok, a fantasztikus mozi igazi látnokává emelték Carpentert. Ugyanakkor feltámasztotta a western műfaját akció, horror és sci-fi köntösbe öltöztetve. Sajnos John Carpenter nevét a gyakran alulértékelt horror műfajhoz társítják, ennek következtében filmjei többsége jóval kisebb kritikai figyelmet kap, mint megérdemelné. Mégis, vizuális stílusát és elbeszélő erejét megismerve John Carpentert továbbra is kivételes horrorrendezőként és minden idők egyik legjobb filmkészítőjeként kell tisztelnünk.

FOLYTATÁSOK, REMAKE-EK ÉS TV

A Halloweent eddig hét folytatás követte, a Vámpírokat kettő. Carpentert általában nem foglalkoztatják saját filmjei folytatásai (kivétel természetesen a Menekülés Los Angelesből), csak a második és harmadik Halloweenben volt komolyabb szerepe producerként és zeneszerzőként, illetve előbbinél íróként és néhány jelenet rendezőjeként.

John Carpenter számos korai filmje mára igazi sémateremtő klasszikusnak számít, komoly kultusz alakult ki körülöttük, így nem csoda, hogy többnek elkészült a nagy költségvetésű új feldolgozása. 2005-ben került mozikba a 13-as rendőrőrs és A köd, utóbbiban Carpenter produceri szerepet vállalt, de saját bevallása szerint is csak a pénz miatt ("Odamentem, köszöntem mindenkinek, majd hazamentem."). 2007-es és 2009-es a két új Halloween-film Rob Zombie rendezésében, A dolog 2011-ben kapott előzményfilmet, és hosszú ideje beszélnek a Menekülés New Yorkból remake-jéről is. Érdemes megemlíteni, hogy saját filmjei közül három feldolgozás: A 13-as rendőrőrs ostroma a klasszikus western, a Rio Bravo újragondolása, míg A dolog és az Elátkozottak faluja egy-egy régi fekete-fehér horrorfilm modern változata. Nyilatkozata szerint van létjogosultsága a filmek újbóli leforgatásának, hiszen így újabb közönségrétegek ismerhetik meg a jól bevált történeteket.

Carpenter karrierje minden szakaszában vállalt televíziós munkákat, gondoljunk csak a már említett Elvisre. Érdemes még megemlíteni a Tobe Hooperrel együtt készített, három horrortörténetből álló Hullazsákokat 1993-ból, és "A Horror Mesterei" című, 2005-ben indult sorozat két epizódját; utóbbiak a pozitív kritikák mellett a rajongók elismerését is elnyerték, mivel stílusukban a mester korai horror-klasszikusaira emlékeztetnek.

MAGÁNÉLET

A 13-as rendőrőrs ostroma forgatása során Carpenter romantikus kapcsolatba keveredett filmes kreatív partnerével, Debra Hillel. Két év múlva azonban a Valaki figyel című TV-film készítésén megismerte leendő feleségét, a színésznő Adrianne Barbeau-t, aki később fontos szerepeket kapott A ködben és a Menekülés New Yorkbólban. Debra Hill íróként és producerként továbbra is együtt dolgozott Carpenterrel a Halloween első három részében, A ködben és a két Menekülés-filmben. A köd forgatásán komoly érzelmi nehézségként élte meg, hogy Adrianne Barbeau szintén a stáb tagja. Carpenter és Barbeau házassága 1979. január 1-től 1984-ig tartott, egy fiuk született kapcsolatuk utolsó évében, John Cody Carpenter. A rendező második felesége szintén szakmabeli, Sandy King, akit 1990-ben vett el. Sandy az 1984-es Csillagember óta férje szinte összes filmjében közreműködik mint producer vagy forgatókönyv-felügyelő.

VÉGSZÓ

Utolsó mozifilmje, az enyhén szólva nem túl emlékezetes The Ward (2010) ellenére az új évezredben kezd helyreállni Carpenter filmkészítői státusza. Könyvek és dokumentumfilmek születnek munkásságáról; 2006-ban az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára "kulturálisan jelentős" műnek minősítette a Halloweent, és kijelölte megőrzésre a Nemzeti Film-nyilvántartóba. 2007-ben a Nyugat-Kentucky-i Egyetem tiszteletbeli szépművészeti doktorátust adományozott a rendezőnek, akinek munkáit olyan pályatársai is csodálják, mint Quentin Tarantino, Robert Rodriguez, Guillermo del Toro, Paul W. S. Anderson vagy Paul Thomas Anderson.

Zenei munkásságának fontos állomásaként tavaly megjelentette első nem filmzenei albumát Lost Themes címmel, melyet idén követett a Lost Themes II.

A bejegyzés trackback címe:

https://chiefbrody.blog.hu/api/trackback/id/tr2412529913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása