Filmek, könyvek és képregények a múlt századból

Chief Brody

Yaphet Kotto (1939-2021)

2022. március 19. - Chief Brody

Egy évvel ezelőtt sajnos nem emlékeztem meg róla... John Hurt (Kane), Harry Dean Stanton (Brett) és Ian Holm (Ash) után 2021. március 15-én elhunyt a negyedik utas is, a Parker főgépészt alakító Yaphet Kotto.

yaphetrip.jpg

Nem minden Tom Clancy, ami fénylik...

Immár hét éve hunyt el Tom Clancy amerikai regényíró, a techno-thriller mestere, high-tech katonai, politikai, terrorizmus és hidegháborús témájú művek világszerte népes rajongótáborral rendelkező szerzője, akinek neve és szellemisége nem csak írásai által, hanem jól bevezetett márkaként, licencként is tovább él halála után.

clancy00.jpg

Thomas Leo Clancy Jr. 1947-ben született Baltimore-ban. A főiskola elvégzése után - mivel rövidlátása miatt le kellett mondania az áhított katonai karrierről - egy biztosítási ügynökségnél helyezkedett el. A hadviselés, haditechnika és tengerészet iránti érdeklődése vezetett első, szabadidejében írt regényéhez, az 1984-ben kiadott Vadászat a Vörös Októberre-hez. Ő maga sem hitt igazán a sikerben, a kéziratot mindössze 5000 dollárért adta el egy tengerészeti témájú szakkönyveket megjelentető kis kiadónak. Nem várt fordulatként Ronald Reagan elnök karácsonyi ajándék gyanánt megkapta a regényt, majd "tökéletes szórakozás"-ként és "letehetetlen"-ként jellemezte a művet. Az újranyomások folytán az eladások az egekbe szálltak, az órási kritikai és közönségsikert tetézte, hogy az elnök mellett az USA kormányának több tagja és a Fehér Ház munkatársai is kedvencükként jellemezték a tengeralattjárós thrillert.

Ettől kezdve Clancy főmunkaidős íróként tevékenykedett. Regényíróknál meglehetősen ritka fejleményként a munkássága során branddé fejlesztett neve alatt megjelenő könyvek jelentős részét nem biztosan ő, avagy más esetekben egyértelműen nem ő írta. Erre a kissé homályos megfogalmazásra kívánok magyarázatot adni jelen posztban. Most, hogy a Harckészültség című kötettel végre teljessé vált a magyar nyelven kiadott "igazi" Clancy regények sora, a régi és új hazai olvasók számára megpróbálok rendet vágni a meglehetősen összetett Clancy-féle irodalmi dzsungelben.

AMI BIZTOSAN CLANCY...

Először szükséges tisztáznunk, hogy mi is az a Tom Clancy-univerzum, avagy Jack Ryan-univerzum, angol nyelvterületen "Ryanverse". Clancy 12 olyan regényt írt, melyeket bizonyosan és teljes egészében neki tulajdoníthatunk (ezeket nyilvánítottam fentebb "igazinak"). Mind a tizenkettő a Ryanverse-ben játszódik, egy jórészt a hidegháborús évtizedekre eső alternatív történelmi időszakban, melynek névadója a műveket összekötő karakter, John Patrick "Jack" Ryan. Jack Ryan történész doktor, volt tengerészgyalogos-tiszt. Mielőtt tanácsadóként, majd teljes munkaidőben csatlakozik a Központi Hírszerző Ügynökséghez (CIA), tanít a Haditengerészeti Akadémián és több tudományos könyvet is ír. Később jelentős vagyont szerez a Wall Streeten. A CIA-nál egészen az igazgató-helyettesi posztig emelkedik, majd az USA elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója, ezt követően az Egyesült Államok alelnöke, végül drámai körülmények között az ország elnöke lesz. Történetének ezzel azonban még nincs vége...

A Ryanverse kötetei az alábbiak, a megjelenés sorrendjében (az első évszám az amerikai, a második a magyar első kiadások idejét jelöli). Mivel a regények történetének belső időrendje nem egyezik meg a megjelenések sorrendjével, szögletes zárójelben egy ajánlott olvasási - időrendi - sorrendet is megjelöltem:

  • Vadászat a Vörös Októberre (The Hunt for Red October, 1984/1990) [4]
  • Férfias játékok (Patriot Games, 1987/1992) [3]
  • A Kardinális (The Cardinal of the Kremlin, 1988/1992) [5]
  • Kokainháború / A kokain akció (Clear and Present Danger, 1989/1991) [6]
  • A rettegés arénája (The Sum of All Fears, 1991/2003) [7]
  • Bűntudat nélkül (Without Remorse, 1993/2014) [1]
  • Elnöki játszma (Debt of Honor, 1994/1998) [8]
  • Utolsó parancs (Executive Orders, 1996/2000) [9]
  • Szivárvány-kommandó (Rainbow Six, 1998/1999) [10]
  • A medve és a sárkány (The Bear and the Dragon, 2000/2008) [11]
  • A gonosz birodalma (Red Rabbit, 2002/2002) [2]
  • A tigris karmai (The Teeth of the Tiger, 2003/2006) [12]

clancy01.jpg

Megjegyzések:

  • A Bűntudat nélkülben és a Szivárvány-kommandóban Jacky Ryan minimális szerepet játszik, ez a két regény alapvetően a Ryan-univerzum másik fontos szereplőjéhez, John Clarkhoz kapcsolódik. Clark Vietnám-veterán, különlegesen kiképzett SEAL- és Rainbow-kommandós, egyben CIA-alkalmazott. A Szivárvány-kommandó egyébként együtt jelent meg a regény Tom Clancy's Rainbow Six című taktikai/lövöldözős videójáték-változatával.
  • A tigris karmai tulajdonképpen a Ryan-univerzum reboot-ja. A központi szerep Jack Ryanről (aki ekkor már nem elnök) áttevődik a fiára, Jack Ryan Juniorra, illetve a Campus nevű titkos hírszerző testület tevékenységére, a történelmi hangulatot pedig immár nem a hidegháború vagy a 90-es évek, hanem a 2001. szeptember 11-i terrortámadások és az arra adott amerikai válasz szelleme határozza meg.

További két Clancy-regény létezik még, melyeket bizonyosan ő maga írt, de ezek létrejöttében mások is közreműködtek, és egyik könyv sem tartozik a Jack Ryan-univerzumba:

  • Vörös vihar (Red Strom Rising, 1986/1995)
  • Harckészültség (SSN: Strategies for Submarine Warfare, 1996/2020)

Mindkét regény a nagyhatalmak között kirobbanó modern, de nem nukleáris, hanem hagyományos fegyverekkel megvívott háború forgatókönyvét teszi a fikció központjává, akárcsak A medve és a sárkány a Ryanverse-ből. A Vörös vihar társszerzője Larry Bond író és háborús játékok tervezője, habár saját elmondása szerint mindössze a könyv 1 százaléka köszönhető neki (akit érdekel a "napjainkban kitörő nagy háború" témája, ajánlom Bond magyarul is megjelent Vörös Főnix és Belső ellenség című regényeit).

clancy02.jpg

Személyes megjegyzésem, hogy a Vörös vihar - mely Clancy második regénye, és jogosan tartják az író egyik legjobbjának - áldozatul esett a 90-es évek hazai könyvkiadását gyakran jellemző igénytelenségnek, és szörnyen amatőr fordítása és tördelése folytán szinte élvezhetetlenné vált. Megérdemelne egy javított kiadást.

A Harckészültség, illetve a vele együtt megjelenő Tom Clancy's SSN című számítógépes tengeralattjáró-szimulátor történetének kidolgozásában Martin H. Greenberg akadémikus, író és antológia-szerkesztő működött közre.

AMI TALÁN CLANCY...

Ez az a kategória, ahol információ híján csak a sötétben tapogatózunk. A 2003-as A tigris karmai után 7 évig nem jelent meg semmi az író tollából. Feltételezések szerint ekkor már betegeskedett, és a baráti köréből eredő tájékoztatás szerint valamikor az évtized második felében egy szívrohamon is átesett. 2010-től viszont újra felbukkantak a könyvesboltokban a nevével fémjelzett új regények, azonban a borítókat nagyrészt betöltő Tom Clancy szavak alatt mindig ott állt egy társszerző (with XY) neve is. Hivatalosan soha nem tették közzé, hogy pontosan milyen formában zajlott az együttműködés, de a legvalószínűbbnek tartott verzió szerint Clancy csak a történet főbb irányvonalait, témáit adta meg, a társíró pedig - igyekezve a mester megszokott stílusát a lehető legjobban megközelíteni - papírra vetette a művet:

  • Tom Clancy - Grant Blackwood: Élve vagy halva (Dead or Alive, 2010/2011)
  • Tom Clancy - Peter Telep: Egy mindenki ellen (Against All Enemies, 2011/2012)
  • Tom Clancy - Mark Greaney: Célkeresztben (Locked On, 2011/2013)
  • Tom Clancy - Mark Greaney: Veszélyzóna (Threat Vector, 2012/2015)
  • Tom Clancy - Mark Greaney: Krízis (Command Authority, 2013/2016)

clancy03.jpg

Az Egy mindenki ellen kivételével a regények a Ryanverse részét képezik, A tigris karmai által megkezdett Ryan Jr. - Campus témát viszik tovább. Itt jegyzem meg, hogy már A tigris karmai, az utolsó teljes egészében Clancynek tulajdonítható könyv is sokkal rövidebb, kevésbé kidolgozott, mint a szerző korábbi művei, ráadásul némileg félbehagyottnak, lezáratlannak tűnik. Ez már csak tényleg találgatás a részemről, de lehetséges, hogy akkoriban kezdődött az író küzdelme valamilyen betegséggel vagy legyengült állapottal.

Olvasótársaimra bízom, hogyan ítélik meg ezeket a regényeket. Szerintem azok számára, akik végigolvasták az "igazi" 12-t, nyilvánvaló, hogy a társszerzős kötetek már nem egyenértékűek a szerző mestermunkáival, ugyanakkor ismerős szereplőik és szituációik folytán szórakoztatóak és megismerésre érdemesek.

AMI NEM CLANCY...

Tom Clancy 2013. október 1-jén szívelégtelenségben elhunyt. A nevével fémjelzett univerzum azonban tovább él és tovább bővül, az arra feljogosított írók már több mint egy tucat regényt töltöttek meg az idősebb és ifjabb Jacy Ryan kalandjaival. Ezek közül magyar nyelven eddig három jelent meg:

  • Tom Clancy - Mark Greaney: Köztünk az áruló (Support and Defend, 2014/2018)
  • Tom Clancy - Marc Cameron: A becsület törvénye (Code of Honor, 2019/2021)
  • Tom Clancy - Don Bentley: Küldetés újratöltve (Target Acquired, 2021/2022)

Elérkeztünk a Clancy munkásságához köthető könyvsorozatokhoz, melyek létrehozásában csak az alapötlet kigondolójaként, kreátorként játszott szerepet, de nem vett részt az egyes történetek kidolgozásban, még kevésbé azok megírásában. Az előbb említett poszt-Clancy regényekhez hasonlóan ezek borítóin is uralkodik a mester neve, de a külföldi kiadásokon többé-kevésbé jelzik, hogy nem az ő írásaival van dolgunk, például a "Created by Tom Clancy" vagy "Tom Clancy's" jelöléssel, legjobb esetben a tényleges író nevének feltüntetésével. A hazai megjelenések esetén azonban nem ritkán "csont nélkül" Tom Clancy-munkaként sózták rá a gyanútlan vásárlóra ezeket a kiadványokat; tisztelet a kivételnek.

Külhonban ezek a sorozatok Op-Center, Net Force, Power Plays, Splinter Cell, Ghost Recon, EndWar és The Division összefoglaló cím alatt futnak, utóbbi négy széria "Tom Clancy's" jelzéssel piacra dobott videójátékok alapján írt regényeket takar. Magyarországon csak az Op-Center és a Splinter Cell könyvsorozat első néhány darabja jelent meg:

A Központ (Op-Center) sorozat [Kreátor: Tom Clancy és Steve Pieczenik]:

  • Jeff Rovin: A Központ (Tom Clancy's Op-Center, 1995/1995)
  • Jeff Rovin: A Központ II. - Tükörkép (Tom Clancy's Op-Center: Mirror Image, 1995/1997)
  • Jeff Rovin: A Központ III. - Harcban a felforgatók ellen (Tom Clancy's Op-Center: Games of State, 1996/1998)
  • Jeff Rovin: Hadiállapot (Tom Clancy's Op-Center: Acts of War, 1997/1998)
  • Jeff Rovin: Erőegyensúly (Tom Clancy's Op-Center: Balance of Power, 1998/1999)

Splinter Cell (A Sejt) sorozat:

  • David Michaels (Raymond Benson): Splinter Cell - A Sejt (Tom Clancy's Splinter Cell, 2004/2005)
  • David Michaels (Raymond Benson): Splinter Cell - Barrakuda művelet (Tom Clancy's Splinter Cell: Operation Barracuda, 2005/2009)
  • David Michaels (Grant Blackwood): Splinter Cell - Sakk-matt (Tom Clancy's Splinter Cell: Checkmate, 2006/2010)

clancy04.jpg

TOVÁBBI OLVASNIVALÓK

Az 5. porció - Erőleves a léleknek című válogatásban Fordulj oda! címmel olvasható egy rövid Clancy-írás, melyben a szerző egy halálos betegségben szenvedő kisfiúval kialakult barátságáról mesél.

Az írónak angol nyelven 11 ismeretterjesztő könyve jelent meg haditechnikáról, hadműveletekről és katonai alakulatokról. A szerző munkássága iránt mélyebben érdeklődőknek jó szívvel ajánlom a The Tom Clancy Companion című kötetet, annak is a 2005-ös "átdolgozott, aktualizált és kibővített" kiadását, mely tartalmazza Marc A. Cerasini 50 oldalas kiváló elemzését az író könyveiről, egy 30 oldalas interjút, Clancy 12 rövidebb írását, valamint közel 300 oldalon egy betűrendbe sorolt enciklopédiát a műveiben található karakterekről, fegyverekről, harcjárművekről és hadieszközökről.

clancy05.jpg

MOZIFILMEK

  • Vadászat a Vörös Októberre (The Hunt for the Red October, 1990), Jack Ryan szerepében: Alec Baldwin
  • Férfias játékok (Patriot Games, 1992), Jack Ryan szerepében: Harrison Ford
  • Végveszélyben (Clear and Present Danger, 1994), Jack Ryan szerepében: Harrison Ford
  • A rettegés arénája (The Sum of All Fears, 2002), Jack Ryan szerepében: Ben Affleck
  • Jack Ryan - Árnyékügynök (Jack Ryan: Shadow Recruit, 2014), Jack Ryan szerepében: Chris Pine

Az utolsó kivételével az összes mozifilm eredeti Clancy-regény alapján készült.

TELEVÍZIÓ / STREAMING

Néhány 90-es évekbeli felejthető tévéfilm és minisorozat után az Amazon Prime Video VOD-szolgáltató jóvoltából 2018-ban elindult a Tom Clancy's Jack Ryan címet viselő sorozat, mely eddig két 8-részes évadot élt meg, és előkészületben van a harmadik és negyedik évad is. Annak ellenére, hogy a sorozat történetei nem köthetőek közvetlenül Clancy műveihez, a Vörös Október film után ez a széria vált a kedvenc mozgóképes Jack Ryan-feldolgozásommá. John Krasinski tökéletes választás volt a címszerepre, a sztorik méltóak Clancy örökségéhez (az első évad az iszlám terrorizmust járja körül, a második pedig Venezuelában játszódik).

clancy06.jpg

Szintén az Amazon mutatta be az eredetileg moziba szánt Bűntudat nélkül (Tom Clancy's Without Remorse, 2021) című filmet, mely az író azonos című regénye alapján készült, habár az alapötleten és John Kelly/John Clark karakterén kívül a könyvnek és a filmnek nincs túl sok köze egymáshoz.

(Utolsó update: 2022.10.01.)

33 év után újra hazai könyvesboltokban a Cápa

Szánom-bánom, de múlhatatlan Cápa-rajongásom ellenére csak most jutott tudomásomra, hogy Peter Benchley mindent elindító alapregénye 33 év után tavaly ismét megjelent magyar nyelven. A 21. Század Kiadó KULT XX sorozatában polcokra kerülő puhatáblás, 336 oldalas kötet a már jól ismert Veres Júlia-fordítást tartalmazza, akárcsak az 1976-ban a Rakéta Regényújságban folytatásokban leközölt első hazai változat, vagy az 1985-ös Magvető/Albatrosz kötet. Utóbbiak „A fehér cápa” címmel láttak napvilágot, az új kiadás ellenben a magyar filmforgalmazásban honossá vált „Cápa” címet használja (a Mokép eredeti mozis névadásának „A” névelője a házimozis megjelenések során kikopott). Pozitív újdonság, hogy a borítón Roger Kastel klasszikus festményét kapjuk, melyet annak idején a filmplakáthoz is felhasznált a Universal.

A hátsó borító szövegének apróbb zavaró momentumai (Brodyt inkább rendőrfőnöknek, mint rendőrtisztnek titulálnám, illetve jómagam nem a horror műfajába soroltam volna Spielberg filmjét) ellenére örömteli a megjelenés. Csak azt sajnálom, hogy nem az angol nyelven jó ideje hozzáférhető extra változatú könyvet kapjuk, melynek mellékletében Benchley a regény keletkezésének számos kulisszatitkáról fellebbenti a fátylat.

Mindenesetre a könyv tökéletes kombót alkothat a film napokban megjelent 4k Ultra HD változatával....

capa-konyv.jpg

80 éves a kémregények nagymestere, aki maga is kém volt

Frederick Forsyth angol író olyan hidegháborús, hírszerzési, bűnügyi és terrorizmus témájú thrillerekkel szerzett világhírnevet, mint A Sakál napja, Az ODESSA-ügyirat, A háború kutyái, A negyedik jegyzőkönyv, az Isten Ökle vagy az Ikon.

forsyth01.jpg

Forsyth 1938. augusztus 25-én született a Kent megyei Ashfordban, Anglia délkeleti részén; apja üzlettulajdonos volt. A kenti Tonbridge School-ban kezdte tanulmányait. Az ifjú Fredericket nagyon érdekelte a repülés; csupán 16 éves volt, amikor elkezdett repülőgép-vezetést tanulni, és néhány nappal 17. születésnapja után meg is kapta pilótaengedélyét. Ezután egy ideig a spanyolországi Granada Egyetemre járt, majd csatlakozott a Királyi Légierőhöz, melynek 19 évesen az egyik legfiatalabb pilótája lett.

Miután 1958-ban leszerelt, újságírónak állt. Három évig Angliában dolgozott az Eastern Daily Press napilapnak, majd 1961-től a neves Reuters hírügynökségnek. Később, amikor regényeket kezdett írni, legjobb munkái politikai thrillerek lettek, melyek legfőbb ismérve a realizmus, a történések és a karakterek hitelessége; az író szemmel láthatóan jól ismeri a különféle országok politikáját és embereit. Ezeket a tapasztalatokat Forsyth a Reuters munkatársaként, később pedig a BBC riportereként és szabadúszó újságíróként szerezte meg.

A Reutersnek Párizsban kezdett írni, a korai 60-a években. Az ott látottak és hallottak adták később az alapötletét 1971-ben megjelent első fikciós regényének, A Sakál napjának, mely egy csapásra híressé tette. A Párizsban töltött idő után a Reuters Berlinbe küldte. Itteni kutatásai járultak hozzá 1972-es második regénye, Az ODESSA-ügyirat létrejöttéhez. Tudósított több más európai országból is.

1965-ben csatlakozott a BBC-hez, ahol helyettes diplomáciai tudósító lett. 1967 júliusától szeptemberéig a Biafra és Nigéria közötti háborúról közvetített; az író komoly kritikával illette a brit kormányt a konfliktussal kapcsolatos politikája miatt. Amikor azzal kezdték vádolni, hogy riportjai elfogultak a biafrai oldal javára, sőt ennek érdekében még valótlan információkat is közzétesz, 1968-ban otthagyta a BBC-t, és szabadúszóként tért vissza Biafrába. A háború eseményei inspirálták első könyvét, a mindössze három évig létező országról szóló The Biafra Story című dokumentumkötetet. Az afrikai színtéren számos zsoldossal találkozott, akik harmadik regényét, A háború kutyáit (1974) ihlették.

Az író 2015-ben kiadott önéletrajzában tárta fel, amit életműve ismeretében már sokan régóta sejtettek: Forsyth hosszú ideig kémkedett a külföldi hírszerzésért felelős brit titkosszolgálatnak, a Secret Intelligence Service-nek, ismertebb nevén az MI6-nek. A hazafias alapokon nyugvó, fizetséggel nem járó együttműködés a nigériai polgárháború idején kezdődött, és két évtizedig tartott.

Irodalmi sikerei után Forsyth felhagyott a teljes munkaidős újságírással, így a regény- és novellaírásnak szentelhette magát. Munkája alapja továbbra is a komoly és részletes kutatómunka maradt. Forsyth lemond a pszichológiai mélységek ábrázolásáról a cselekmény aprólékos kidolgozása érdekében. Könyvei tele vannak technikai részletekkel olyan tevékenységekről, mint a pénzmosás, a fegyverkereskedelem vagy a hamis személyazonosság felépítése. Regényei a tényfeltáró újságírás szépirodalmi változataként is felfoghatók. Írásaiban részletekbe menően bemutatja, ahogy kémek, kémelhárítók, merénylők, katonák, zsoldosok, diplomaták, a politikai és üzleti élet vezetői titkos játékaikat űzik a háttérben; az átlagos olvasó a valóságban soha nem pillanthatna be ebbe a misztikus világba. Forsyth morális szemlélete igen kemény: a világot ragadozók és prédák alkotják, és csak az erősebb győzhet.

forsyth03.jpg

Sorra következtek az újabb bestsellerek, Az ördög alternatívája, A negyedik jegyzőkönyv, a Közvetítő, az Átverés, az Isten Ökle, az Ikon, az Avenger, Az Afgán, A Kobra, vagy legújabban a Halállista. Műveiből több mint hetvenmillió példány kelt el világszerte; számos regényéből és történetéből készült mozi- és tévéfilm. Gyakran ír előszót vagy ajánlást más szerzők könyveihez.

Forsyth elkötelezett tagja a Konzervatív Pártnak, híve a brit monarchiának, de szkeptikus az Európai Unió intézményével kapcsolatban. Szépirodalmi munkássága mellett hallható politikai rádiós műsorokban, illetve cikkei, kommentárjai jelennek meg különféle lapokban.

A kedvezőbb adótörvények miatt egy ideig Írországban élt, de 1980-ban eladta County Wicklow-i házát, és visszaköltözött Angliába, mivel tartott az emberrablástól. 1990-ben elhatározta, hogy visszavonul, de miután nehéz anyagi helyzetbe került egy Roger Levitt nevű csaló üzleti tanácsadó miatt, újra írni kezdett.

A "történetmondás mesterének" két fia született, Stuart (1978) és Shane (1980). Jelenleg egy hertfordshire-i farmon él második feleségével, Sandyvel, és megosztja figyelmét az írás és díjnyertes juhok tenyésztése között. Régebben kipróbálta az ejtőernyőzést és a lovaglást is, manapság inkább úszik, búvárkodik, horgászik, utazik és olvas. 1997-ben elnyerte a Brit Birodalmi Parancsnok (CBE) címet.

A Sakál napját leszámítva a szocialista Magyarországon nem adták ki Forsyth regényeit - ez tartalmukat ismerve nem is meglepő. Csak a Vasfüggöny leomlása idején, a 80-as és 90-es évek fordulójától ismerhette meg a magyarul olvasó közönség a szerző életművét.

BIBLIOGRÁFIA

  • 1969 The Biafra Story [dokumentumkötet, magyar nyelven nem jelent meg]
  • 1971 A Sakál napja (The Day of the Jackal)
  • 1972 Az ODESSA-ügyirat (The ODESSA File)
  • 1974 A háború kutyái (The Dogs of War)
  • 1975 A Pásztor (The Shepherd) [önálló kötetben megjelent elbeszélés]
  • 1979 Az ördög alternatívája (The Devil's Alternative)
  • 1982 Emeka [életrajz, magyar nyelven nem jelent meg]
  • 1982 Profi munka (No Comebacks) [novellagyűjtemény]
  • 1984 A negyedik jegyzőkönyv (The Fourth Protocol)
  • 1989 Közvetítő (The Negotiator)
  • 1991 Átverés (The Deceiver)
  • 1994 Isten Ökle (The Fist of God)
  • 1996 Ikon (Icon)
  • 1999 Manhattan fantomja (The Phantom of Manhattan)
  • 2001 A veterán és más történetek (The Veteran and Other Stories) [novellagyűjtemény]
  • 2003 Avenger - A Bosszúálló (Avenger)
  • 2006 Az Afgán (The Afghan)
  • 2010 A Kobra (The Cobra)
  • 2013 Halállista (The Kill List)
  • 2015 The Outsider: My Life in Intrigue [önéletrajz, magyar nyelven nem jelent meg]
  • 2018 The Fox [angol nyelvterületen októberben jelenik meg]

Hazánkban napvilágot látott még Forsyth neve alatt egy Nincs visszaút és egy Meghökkentő mesék című novelláskötet is, illetve több rövid írása jelent meg folyóiratokban és válogatáskötetekben, ezek azonban mind a Profi munka vagy A veterán novelláiból válogatott megjelenések.

forsyth02.jpgMŰVEI ALAPJÁN KÉSZÜLT MOZIFILMEK:

  • 1973 A Sakál napja (The Day of the Jackal)
  • 1974 Az ODESSA ügyirat (The ODESSA File)
  • 1981 A háború kutyái (The Dogs of War)
  • 1987 A negyedik záradék (The Fourth Protocol)
  • 1997 A Sakál (The Jackal) [az 1973-as film laza feldolgozása, Forsyth neve nem szerepel a stáblistán]

A Sakál napjának indiai (August 1), A negyedik jegyzőkönyvnek pedig iráni (Rooz-e sheytan) filmváltozata is létezik.

TELEVÍZIÓ és SZÍNHÁZ

Az Ikon és A bosszúálló alapján tévéfilmet forgattak, az Átverés kibővített történetét felhasználva hatrészes sorozat készült, de a Profi munka három novelláját is feldolgozták a tévések. Forsyth irodalmi alap nélküli, eredeti forgatókönyvei alapján készültek a Vétlen áldozatok, az Egy másik titok, A halál nem felejt és az Egyszemélyes hadjárat (Véres vakáció) című televíziós filmek.

Az életműből erősen kilóg a Manhattan fantomja című regény, mely Az Operaház fantomja folytatása (nem a Gaston Leroux regényé, hanem az Andrew Lloyd Webber-féle musicalé). Forsyth könyve alapján Lloyd Webber és Glenn Slater folytatást írt az eredeti musicalhez, melyet Love Never Dies címmel 2010-ben mutattak be.

Ismét elérhető az Alien Adatbázis

Az aliensonline.hu archívuma jóvoltából néhány évvel ezelőtt még elérhető munkám volt a Stefan nicknéven készített Alien Adatbázis, amely magyar nyelven ma is kuriózum, de a feltöltése idején, 2003-ban (amikor a blogolás, a Wikipedia és a DVD-filmek még csak néhány éves múltra tekinthettek vissza) nemzetközi viszonylatban sem volt túl sok párja; valóban komoly kutatómunka előzte meg, és a mai napig büszke vagyok rá. Ennek archivált tartalmát érheted el az alábbi linken. Az adatbázis 2005-ig működött aktívan, és felöleli az Alien-saga addig megismert szereplőit, kreatúráit, helyszíneit, járműveit, fegyvereit és sok minden egyebet, úgy is mondhatnám, hogy a "100375-ös vészhelyzeti parancsfelülírás"-tól a "Zeta II Reticuli"-ig.

adb_banner.jpg

Fél évszázadnyi késéssel magyarul is olvasható a Bosszúvágy

Négy év híján fél évszázados késéssel magyar nyelven is megjelent Brian Garfield Bosszúvágy (Death Wish) című regénye, mely Charles Bronson 1974-es kultikus önbíráskodó-filmjének alapját szolgáltatta. Az író 2003 óta nem jelentetett meg könyvet, ugyanabban az évben hunyt el Bronson, az első három Bosszúvágy-filmet rendező Michael Winner már öt éve nincs közöttünk. A mélyenszántóbb gondolatokat is felvető első film hazánkban soha nem érte el azt a legendás státuszt, mint nyugaton, ugyanakkor az akciófilmmé egyszerűsödött négy folytatás (melyek mind Menahem Golan szárnyai alól kerültek ki) a 80-as és 90-es évek VHS-korszakának kedvelt produkciói voltak. Minek köszönhető akkor mégis az irodalmi értékeket kevésbé, tömegkultúrális szerepet annál inkább magában hordozó regény kései hazai kiadása? Természetesen a Bruce Willis nevével fémjelzett remake adta az ötletet a kiadónak.

Garfieldnek egyébként olyannyira nem nyerte meg a tetszését műve moziváltozata, hogy mintegy vezeklésképpen megírta regénye egészen más hangvételű folytatását, Death Sentence címmel (1975). Utóbbit nem használták fel a második Bosszúvágy-film (1982) történetéhez, ugyanakkor a Kevin Bacon főszereplésével készült 2007-es Halálos ítélet című alkotást ez a kötet inspirálta. A regény magyar kiadójának honlapja szerint a Bosszúvágy a „Paul Benjamin-sorozat 1. kötete”, így tehát mi is számíthatunk a második rész megjelenésére.

Az eredeti regény történéseit viszonylag hűen követte a film, azonban a gyenge fizikumú könyvvizsgáló karaktere és neve enyhén szólva nem passzolt a sziklaarcú ex-bányász Charles Bronsonhoz, ezért Paul Kersey építész lett belőle.

41cdeq4aull_sx334_bo1_204_203_200.jpg

A gyilkos tojás öröksége

Az Alien széria hírhedt idegen tojása („tudományos” nevén Ovomorph) a franchise hat filmjében jelent meg, csak a második AvP-ből és a Prometheus-ból hiányzott. Az idegen életciklusának első állomása – az egész Alien-legendával együtt – Dan O’Bannon fejéből ugrott elő (a tojás cikluson belül elfoglalt helyéről persze lehet vitatkozni: mi volt előbb, a királynő vagy a tojás?). O’Bannon először egy fedővel ellátott, hosszúkás edényként képzelte el az arctámadó tárolására szolgáló objektumot, ami nagyjából úgy nézett volna ki, mint a fekete ragacsot tároló vázák a Prometheus-ban. Miután H. R. Gigert, a svájci szürrealista festőt kérték fel az első film kreatúráinak megalkotására, a spóratároló tervei sokkal organikusabb irányba mentek el, ekkor alapozódott meg a madártojásra hajazó forma.

alieneggb.jpg

Először a jól ismert plakáton látható kinézeten és nyílási módon gondolkodtak az alkotók (erről bővebben itt), majd Giger egy női vaginára kísértetiesen emlékeztető rést képzelt el a tojás tetejére. Mivel a producerek féltek a katolikus nézők negatív reakcióitól, a teljesítményéért később Oscar-díjra jelölt Leslie Dilley látványtervező egy virágsziromra hasonlító dizájnra tett javaslatot. Giger tehát megkettőzte a „vaginák” számát oly módon, hogy azok keresztezzék egymást. Így alakult ki a ma már klasszikus, valóban nyíló virágra emlékeztető forma, mely csukott állapotban keresztet formáz, így – Giger ironikus megjegyzése szerint – azt már a katolikus közönség is szívesen fogja nézegetni.

Giger tojása – akarva vagy akaratlanul, talán csak a tudat alatt dolgozva – számos későbbi filmes teremtmény tervezéséhez nyújthatott (szigorúan feltételes módban) inspirációt. Lássuk most ezeket:

A DOLOG mutáns kutyája (1982)

Habár John Carpenter kultikus műve teremtményeinek életre keltését Rob Bottinnak köszönhetjük, ez alól az idegen által imitált testű alaszkai malamut kutya a kivétel. Utóbbi Stan Winston munkája, aki később minden idők egyik leghíresebb trükkmesterévé vált, többek között az Aliens lényeinek létrehozása során kamatoztathatta tehetségét.  A The Thing kennel jelenetében a szerencsétlen állat átalakulása során többször is feltűnik a nyíló virág-motívum.  

dogthing1.jpg

dogthing2.jpg

A DŰNE homokférgei (1984)

A már említett Dan O’Bannon és H. R. Giger nevével is fémjelzett, kudarcba fulladt megfilmesítés után végül 1984-ben került mozikba Frank Herbert klasszikus regényének ellentmondásos mozgóképes változata, David Lynch rendezésében. Habár emlékeim szerint a könyvben a szerző nem írja le pontosan a féreg szájszerkezetét, a mozivásznon már háromágú sziromként látjuk azt viszont. A dolog érdekessége, hogy a kreatúrák tervezője az olasz Carlo Lambardi volt, aki együtt dolgozott Gigerrel az első Alien kifejlett szörnyén (konkrétan a dupla állkapocs létrehozása volt a feladata). Mégis azt kell mondanom, hogy a homokféreg a poszt kakukktojása, tekintettel arra, hogy jóval az Alien előtt is láthattunk már ilyen ábrázolást, például az alábbi 1965-ös magazin-címlapon:

analogdune.jpg

A RAGADOZÓ nyitott állkapcsa (1987)

Ismét Stan Winston egyik ikonikus teremtménye:

predatorb.jpg

A TREMORS - Ahová lépek, szörny terem Graboidja (1990)

graboidb.jpg

 

A RESIDENT EVIL filmek majini zombijai (2010, 2012)

A Kaptár filmsorozat negyedik és ötödik fejezetében (Túlvilág, Megtorlás) feltűnő élőhalottak esetében szintén az állkapocsra érdemes figyelnünk. Az alapul szolgáló játékszéria 5. részéből származik a teremtmény, de már az első két részben is láthattunk a témánkba illő virág-zombikat, mint például az alsó képen megcsodálható „Plant 43” 1998-ból.

plaga_undeadb.jpg

poisonivyreb2.jpg

A STRANGER THINGS főgonosza (2016)

A nyolcvanas évek popkultúrája előtt tisztelgő tévésorozat első évadában Demogorgonnak nevezett másvilági szörnyeteg szintén a szirom-dizájn képviselője.

demogorgonb.jpg

A lista persze még bővíthető lenne, többek között ott van a 2009-es Star Trek hengrauggi nevű ragadozó lénye a Delta Vega jégbolygóról. A posztban említett speciális effektus szakemberekről itt bővebben is olvashatsz.

Az Alien: Covenant védelmében - a regényváltozat számos részletet helyre tesz

FIGYELEM, SPOILER-VESZÉLY!

Sokaknál kiverte a biztosítékot, hogy korábbi posztomban minden idők második legjobb Alien-filmjeként jellemeztem a Covenant-ot. A filmet támadó kritikák zöme a sztori negatívumait taglalta, következetlenséggel, logikátlansággal, az Alien univerzumhoz nem illő, azt "meggyalázó" történeti elemekkel és egyéb csúnyaságokkal vádolva Ridley Scott művét. Habár engem elsősorban az alkotás hangulata, vizuális megvalósítása, eleganciája, feszültségteremtő ereje és zenéje fogott meg, egy kis irodalmi segítséggel megpróbálom kikalapálni a cselekmény visszásnak tartott szegmenseit.

A főként sci-fi és fantasy művekre specializálódott Szukits kiadó jóvoltából immár mi is kezünkbe vehetjük a film hivatalos regényváltozatát, a veterán Alan Dean Foster tollából, a nem kevésbé tapasztalt Szántai Zsolt fordításában (mindketten régi motorosok az írott Alien-világban). A regény - már a mozihoz képest egészen más lehetőségeket magában hordozó műfaji sajátosságok miatt is - jónéhány részletet helyez más, vagy legalábbis árnyaltabb megvilágításba, melyek talán enyhíthetik a Covenant történetének sokak szerint rosszul sikerült fordulatait. Mielőtt ezeket sorra vesszük, ne feledjük el, hogy az írásmű a forgatással párhuzamosan készült, alapja a forgatókönyv és a szerző rendelkezésére bocsátott egyéb dokumentáció volt (látvány-, jelmez- és szörnytervek); a kötet néhány nappal a film premierje után került boltokba, ebből következően nem érheti Fostert a szerecsenmosdatás, az utólagos kimagyarázás vádja.

acalter5b.jpg

David, az android teremtette a klasszikus Alien-filmekben megismert xenomorfot! (?)

Saját bevezetőmet is némileg megcáfolva, sajnos éppen ez a fontos kérdés marad tisztázatlan még a könyv elolvasása után is. A film bemutatóját követően azonnal tényként kezdték kezelni, hogy kedvelt idegenjeink atyja nem más, mint David 8, ami enyhén szólva nem találkozott a rajongók legtöbbjének (engem is ide számítva) ízlésével és egyetértésével. Érdekes módon azonban a következtetés direkt módon a filmben nem került kimondásra vagy bizonyításra, habár mindent egybevetve logikusan hangzik.

Ezt követően, a regényváltozat megjelenése után olyan cikk is napvilágot látott, mely szerint az írott változat azt erősíti, hogy David már "készen" talált klasszikus idegen tojásokat az Engineer-ek (Mérnökök, Tervezők, Teremtők, ahogy tetszik) bolygóján, ergo utóbbiak a xeno-faj létrehozói. Ez azonban egyáltalán nem ilyen egyértelmű, az írás szerzője nyilvánvalóan nem olvasta Foster művét, sőt egy linkből az is kiderül, hogy egy fan-made "megmagyarázásra" szakosodott YouTube csatorna volt a forrása.

David és Oram kapitány regénybéli részletes beszélgetése alapján a következőket jelenthetjük ki:

A Prometheus végén Dr. Elizabeth Shaw és David az idegen űrhajóval elindul a Tervezők felkutatására. Amikor elérnek a Covenant helyszínéül szolgáló planétára, a Prometheus-ból már megismert fertőző fekete ragaccsal szőnyegbombázást tartva David - meglehetősen homályos okokból - kiirtja a Tervezők városának teljes lakosságát. Itt megállva egy pillanatra: az ugyancsak elterjedt elképzelés ellenére semmi nem bizonyítja azt, hogy ez a hely a Mérnökök anyabolygója, vagy hogy ez volt az egyetlen településük az egész univerzumban. Az is tény persze, hogy ha más bolygókon maradt még belőlük, azok 10 évig meg sem próbáltak utánanézni, miért tűnt el egy egész városnyi fajtársuk.

Visszatérve Davidhez, az android a patogént rászabadítva a bolygó faunájára - gyakorlatilag teljesen kiirtva azt - biológiai kísérletezésbe kezd. Eleinte csak megfigyeli és összegyűjti a Tervezők genetikai eredményein alapuló folyamatok során létrejövő különféle mutációkat, azonban később kedve támad saját ötletei nyomán egyedi teszteket lefolytatni, egyre újabb és újabb kreatúrákat létrehozva. David bemutatja Oramnak gyűjteményét, melyben mind a Covenant-ból megismert neomorfok, mind tipikus "nyolcadik utas"-idegenek mintapéldányai is kiállításra kerültek, azonban nem egyértelműsíthető, hogy utóbbiak még a Tervező-féle fekete anyag végeredményei, vagy már David "gyermekei". A szürreális labor-túra során eljutnak egy Giger-féle eredeti, de élettelen és tartósított tojáshoz, melyre rámutatva David ezt mondja: "Azt hiszem, összességében véve elég jó eredményt értem el azzal a kevéske anyaggal, amim volt. (...) Sajnos agresszívvé vált, ezért kénytelen voltam eutanáziát alkalmazni nála." ---- Na most, hogy a tojás volna a kevéske hozott anyag, vagy maga az eredmény, azt mindenki döntse el maga.

Végül David elvezeti a kapitányt az élő, aktív tojásokat tartalmazó kamrába, és amit itt mond, az már elég egyértelmű: "És ezennel láthatja a kísérleteim eredményeit! Bár rengeteg ötletet sikerült valóra váltanom, sajnos nem haladhattam tovább. Nem volt több kísérleti alanyom, így nem fejezhettem be a mesterművemet."

Az őrült szintetikus később így dicsekszik Walternek: "Senki sem érti meg az álmaim magányos tökélyét. Senki sem képes erre. De bármilyen akadályt is állítottak elém, végül itt, ezen a helyen ráleltem a tökéletességre. Nem, nem is arról van szó, hogy megtaláltam, inkább arról, hogy megteremtettem. Igen, én teremtettem meg! A tökéletességet, méghozzá a tökéletes organizmus formájában."

xeno_vs_neo.jpg

Összefoglalva tehát: jelentős az esélye annak, hogy a tojás (és az ezzel együtt járó klasszikus arctámadó - mellkasrobbantó - kifejlett idegen biológiai lánc) David munkájának eredménye, de mégsem állíthatjuk teljes bizonyossággal. Álláspontom szerint elmosódott a határ a Mérnökök biológiai fegyver-kísérleteinek eredménye és David amatőr genetikusi munkásságának következményei között. Mindent összevetve még annak is fennáll a lehetősége, ami számomra a legszimpatikusabb megoldás lenne: nevezetesen, hogy az 1979-es első filmben megismert lény valahonnan a végtelen világűr titokzatos távolából származik, és csak hozott kísérleti alanyként került a Mérnökök sátáni laboratóriumába.

Rövid kitérőként: ha az alapfilmben a Nostromo legénysége által felfedezett, tojásokkal teli elhagyott idegen űrhajó (Derelict) valóban sok ezer évvel korábban került az LV-426-ra, ahogy arra a pilótafülkében ülő fosszilizált Engineer/Space Jockey állapota utal, akkor Davidnek természetesen semmi köze nem lehet az alien fajhoz. De ha a jármű az Alien: Covenant és A nyolcadik utas: a Halál sztorija között eltelt közel két évtizedben pottyant a planétára, és a Tervező-pilóta őslelet-szerű állapotára van valami elfogadható magyarázat, akkor ezzel sem vagyunk előrébb az igazság keresésében.

A Covenant és legénysége sebtében egy új bolygó felé indul

A sok éven át tervezett és előkészített expedíció a gondosan kiválasztott eredeti cél, az Origae-6 helyett - egy titokzatos rádióadást követve - egy másik bolygót vesz célba. Micsoda baromság, mondta sok néző. A regényből azonban kitűnik: senki nem állítja, hogy ez szabályszerű és logikus lépés lenne, mindössze arról van szó, hogy Oram kapitány a legénység többségének akaratát respektálva így dönt. Indokai a következők: a) az Origae-6-hoz hét évnyi mélyálomban töltött út vezet, míg az új planéta pár hétnyire van, így a legénységnek nem kell visszafeküdnie a krio-kapszulákba; b) a távfelderítési adatok szerint a közelebbi bolygó sokkal alkalmasabb emberi életre, mint a betervezett cél; c) ha esetleg mégsem jön be az új hely, néhány hétnyi kitérő után minden nehézség nélkül tovább indulhatnak az Origae-6 felé; d) a furcsa adás emberi eredetű, tehát kötelességük kivizsgálni, hátha bajban van egy fajtársuk. Szerintem ez így együtt tökéletesen akceptálhatóvá teszi a döntést.

Azt már én teszem hozzá, hogy a tárgyalt momentum nélkül szegényebbek lennénk két olyan történeti szállal, melyek az eredeti 1979-es Alien előtt tisztelegnek (igen, tisztelgést írtam és nem utánzást; jómagam ezt ugyanúgy hommage-nak tartom, mint a Star Wars IV. és VII. epizódjai közötti párhuzamokat). Az első a "vészjósló adást követve elmegyünk egy ismeretlen bolygóra" komponens. A másik pedig az, hogy Daniels ugyanolyan következetesen száll szembe társai és parancsnoka döntésével, ahogy Ripley tette, amikor nem akarta beengedni a Nostromo fedélzetére az arctámadóval fertőzött Kane-t. Utólag persze mindkettejüknek igaza lett. (És ez csak egyike a Ripley és Daniels közötti számos párhuzamnak, de ez egy másik történet...)

No meg ott van a dramaturgia is: ha a Covenant békésen továbbhalad az Origae-6 irányába, abból nem lenne - Dr. Malcolmot idézve - futás meg sikítás. A regény mellesleg arra is megpróbál magyarázatot adni, hogy a Földről korábban miért nem fedezték fel ezt a közelebbi, ideálisnak tűnő bolygót, bár ez a rész már szerintem is inkább csak technikai-csillagászati halandzsa.

A legénység tagjai szkafander és védőruha nélkül lépnek az ismeretlen bolygó felszínére

A regényben Walter, az android a többieket megelőzve, egyedül lép ki a leszállómodulból, és elemzéseket végez. Az emberek csak akkor követik, miután megállapítja, hogy "az atmoszféra kiváló, nincs szükségünk semmiféle légzőkészülékre. Egyetlen lokális patogént sem talált a levegőben, molekuláris szinten sem, vagyis nem lesz szükség a szkafanderre és a védőruhákra sem. (...) A lényeg az, hogy a légkörben nincs jelen semmilyen oda nem való anyag. Kristálytiszta."

Ettől persze számíthattak volna rá, hogy később bárhol a bolygón belebotlanak valami fertőző vagy veszélyes anyagba, de úgy gondolom, így már egy fokkal igazolhatóbb az óvatlanság. Később azt is megtudjuk, hogy Waltert megelőzően már a Covenant hatékony érzékelői is vizsgálták a felszínt, és ugyancsak nem találtak vírusokat vagy baktériumokat. A fertőzést később az emberek szervezetébe juttató spórákat azért nem vették észre a hajó és a robot műszerei, mert "alvó állapotban a vírus teljes mértékben inaktív".

michael-fassbender-alien-covenantb.jpg

Furulyázó androidok

David és Walter privát furulya-koncertje sokak szerint fölösleges, nevetséges, unalmas, sznobizmussal és némi zavarba ejtő szexualitással telített jelenet volt. A megvalósítás kapcsán hajlamos vagyok részben egyetérteni (habár a Prometheus zenei témájának hallatán megenyhült a lelkem), ugyanakkor a regény világossá teszi, hogy az egész furulyázgatás David körmönfont és leleményes taktikájának része, mellyel ráébreszti testvérét arra, hogy az emberek soha nem hagyták az androidokat alkotni. --- "Nem hagyták, hogy teremts. Semmit. Még egy szimpla dallamot sem. Átkozottul frusztráló. Kíváncsi vagyok, miért nem engedték. (...) Mi ennél sokkal többek vagyunk." --- David mindezzel nyilván elő kívánta vezetni, meg akarta indokolni társa előtt a hamarosan feltáruló biológiai-genetikai - vagy inkább isteni - "teremtés" hátborzongató eredményeit.

Néhány további apróság

  • A filmben túl jellegtelenek és túl sokan vannak a szereplők. --- A könyvbéli karakterek többet beszélgetnek és a gondolataikat is "látjuk", így sokkal könnyebben elkülöníthetők, megismerhetők és megszerethetők, de azért a Nostromo hét ember plusz egy macska alkotta legénységének vagy a Sulaco tengerészgyalogos szakaszának sci-fi rajongói agyunkba ivódott egyéniségeitől messze járnak. 
  • Miért nem észlelték a Covenant szkennerei a Mérnökök kihalt városát? --- Mert a folyamatosan tomboló vihar és az ionoszféra eltakarta azt.
  • Az Oram kapitány testéből kikelő újszülött xenomorf és David közötti furcsa (mások szerint nevetséges és kínos) karfelemelős közjáték nem holmi teremtő és teremtménye közötti bizarr üdvözlés, mindössze a kis lény intelligenciáját bizonyító utánzás.

Amire továbbra is kíváncsi lettem volna, de nem kaptam választ:

  • A film adott jelenete és a The Crossing című rövidfilm szerint David ügyesen dokkol az idegen űrjárművel (Dreadnought) a Mérnökök városa fölött. Szóval akkor mikor, miért és hogyan zuhant le a hajó a hegyoldalban, ahol a Covenant legénysége megtalálja?
  • A Covenant-ot a bolygóra vezető rádióadást vajon David szándékosan lőtte ki az űrbe, hogy odacsalja a gyanútlan űrutazókat?

Nagyjából ennyit akartam mondani az Alien: Covenant regény jótékony hatásáról. A kötetet azért is ajánlom jó szívvel, mert - ahogy az első három Alien-film ugyancsak A. D. Foster által papírra vetett könyvváltozataiban - alternatív, bővített és plusz jeleneteket is találhatunk benne a mozihoz képest. Ugyancsak izgalmasnak tűnik az őszre várható Alien: Covenant - Origins című előzményregény, szintén Foster elővezetésében. Már csak egy korrekt Prometheus novellizációra lenne szükségünk, mely eddig sajnos csak japán nyelven látott napvilágot...

Fogadatlan prókátorként még arra hívnám fel a figyelmet, hogy az Alien: Covenant Wikipedia szócikkének "Critical response" alcíme alatt olvashatók alapján egyáltalán nem rossz a kritikai fogadtatás, az eddigi bevétel pedig felkúszott 220 millió dollár fölé, amitől a befektetők ugyan nem fognak örömtáncot lejteni, de egy 100 millió alatti költségvetésű, R korhatár-besorolású mozitól nem olyan tragikus. Jómagam remélem, hogy a különböző adathordozókon történő őszi megjelenések, a későbbi tévés vetítések, illetve egy esetleges rendezői változat kapcsán ez a briliáns film rehabilitálódik és reneszánszát fogja élni.

süti beállítások módosítása