Filmek, könyvek és képregények a múlt századból

Chief Brody

Az emberi tényező – Gondolatok a Blade Runner 2049 elé

2017. január 17. - Chief Brody

2017. október 6-án kerül mozikba a Blade Runner 2049 című film, mely az 1982-es kult-klasszikus Szárnyas fejvadász folytatása. A Warner Bros. tavaly decemberben tette közzé a nagyrészt Budapesten forgatott mű teaserét (elő-előzetesét):

A hivatalos szinopszis szerint 30 évvel járunk az első film történései után. A Los Angeles-i rendőrség (LAPD) blade runner tisztje, K (Ryan Gosling) egy olyan rég eltemetett titok nyomára bukkan, mely káoszba sodorhatja az egyébként is szakadék szélén táncoló társadalmat. K-nak fel kell kutatnia a három évtizede eltűnt LAPD-fejvadászt, Rick Deckardot…

Közvetlen folytatásról van tehát szó, mely azonban nem a magyarul is megjelent Szárnyas fejvadász 2 – Az emberi tényező címet viselő köteten alapszik. Utóbbit egyébként az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című eredeti regényt jegyző Philip K. Dick barátja, K. W. Jeter vetette papírra, méghozzá oly módon, hogy mind a könyv, mind az attól meglehetősen eltérő film folytatásául szolgáljon.

De következzen a leglényegesebb kérdés. Szükségünk van-e egy Szárnyas fejvadász-folytatásra? Nem tagadom, hogy a Ridley Scott által rendezett klasszikus film fanatikus rajongója vagyok. Még a 80-as évek közepén, egy budapesti sci-fi találkozó nem hivatalos vetítésén láttam először az eredeti moziváltozatot (igen, a sokat kárhoztatott Deckard-narrációval és a majdnem happy enddel). Talán ennek köszönhető, hogy a mai napig ez a kedvenc verzióm, természetesen elismerve az 1992-es Director’s Cut és a 2007-es Final Cut erényeit. Megvettem műsoros VHS-en, az egyik első DVD-m is a Blade Runner volt a Warner pattintós papírtokos kiadásában (egyébként a DVD-formátum történetében is ez a film volt az első fecskék egyike). Persze minden rajongóval együtt én is örültem a film öt verzióját tartalmazó Blu-ray kiadásnak, olvastam a Dick-regény mindhárom magyar fordítását, sőt átrágtam magam Paul M. Sammon közel 600 oldalas Blade Runner-bibliáján, a Future Noir-on is.

Fiatalkorom nagy kedvencei a 80-as és 90-es évekből már nagyrészt tiszteletüket tették a XXI. században: jobb-rosszabb eredménnyel a Star Wars, Star Trek, Terminator, Alien, Predator, Indiana Jones, Mad Max, Jurassic Park, RoboCop és Conan franchise modern folytatásai (előzményei, remake-jei, reboot-jai) eljutottak a vásznakra, de az eredeti alkotások hatását, hangulatát egyiknek sem sikerült reprodukálni. Azonban a felsorolt legendák már annak idején, pár évvel premierjük után kitermelték a maguk korabeli mozis folytatásait, kiterjesztett univerzumát és rajongótáborát, míg a Blade Runner (a vele egy évben bemutatott The Thing-hez hasonlóan) eleinte leginkább értetlenséggel találkozott, csak később kapta meg az őt megérdemlő helyet a mozi panoptikumában, a nézők és a kritikusok csak az idő múlásával, évtizednyi késéssel fedezték fel és ismerték el értékeit, emelték kult-státuszba. A Szárnyas fejvadász-t ma már egyértelműen minden idők egyik legjobb sci-fi-jének tartják, ugyanakkor mostanáig magányos állócsillagként kezelték, egyfajta szent tehénként, tabuként, melyhez néhány regényt és számítógépes játékot leszámítva nem mertek hozzányúlni. Bár már az ezredforduló óta tervben volt egy új BR-film, az csak mostanra realizálódott.

Elemezzük egy picit az előzetest. A mindig sötét, környezetszennyezésben fuldokló nagyváros látványa rendben van, egész szépen idézi az 1982-es filmet, jók a járművek és az ismerős kerékpárok is ott vannak a távolban, az a gyárépület-féleség pedig egész pestiesen néz ki. Kellemesen nosztalgikus, ahogy a képek alatt Deckard szövegét halljuk az első filmből, amint kifejti kezdeti véleményét a replikánsokról. A sivatagos jelenet viszont eléggé elüt a megszokott BR képi világtól, ami persze egyáltalán nem baj, nekem a Voight-Kampff teszt egyik szituációját idézte fel („Ön a sivatagban van, egyedül sétál a homokban…”). Végül pedig feltűnik maga Rick Deckard is, kezében a jól ismert, piros ledes pisztoly. Harrison Ford tehát Indiana Jones és Han Solo után a harmadik kultikus karakterét is áthozta a jelenbe (na jó, Jack Ryant is eljátszhatná még egyszer, Tom Clancy kései regényeiben az idősödő Ryan már az USA elnöke). Félig-meddig még mindig nyitott kérdés, hogy Deckard ember vagy Nexus 6-os, mindenesetre ha utóbbi, akkor most már bizonyos, hogy a replikánsok is öregednek. A film alkotói a Star Wars VII íróihoz hasonló bölcsességgel úgy döntöttek, hogy a régi és az új filmek történetei között nagyjából ugyanannyi idő telik el, mint a valós életben, így a szereplők korosodása nem jelent gondot.

hfbd

Blade Runner (1982)

hfbd2049

Blade Runner 2049 (2017)

Ami az előzetes alatt hallható zenéket illeti, azok vagy az első filmből vett Vangelis-darabok, vagy az új zeneszerző, Jóhann Jóhannsson túl jól sikerült tiszteletadásai a görög mesternek, esetleg a kettő keveréke. Hogy az idén 74 éves szintetizátor-varázsló elvállalta volna-e a munkát, vagy hogy egyáltalán felkérték-e, nem tudom, de mindenesetre sajnálom, hogy hiányolnunk kell, mivel az eredeti film legendává válásának egyik fontos pillére volt Vangelis ma már klasszikus muzsikája.

Ami az alkotókat illeti, Denis Villeneuve rendező eddigi portfóliója több mint ígéretes (Fogságban, Sicario, Érkezés). Ami ennél is fontosabb, Ridley Scott is végigkísérte a film születését, ezúttal „csak” producerként. Másik korabeli remekművéhez, az Alien-hez is csak három évtized múltán tért vissza, a rajongókat erősen megosztó Prometheus és az idén májusra várható Alien: Covenant kapcsán azonban a rendezői széket is megtartotta magának. Jó hír még, hogy a Blade Runner társírója, Hampton Fancher a folytatásban is betölti ugyanezt a tisztséget. A mellékszereplők között Jared Leto és Robin Wright mellett Dave Bautista, a volt pankrátor neve tűnt fel nekem, aki A galaxis őrzői és a Kickboxer: Vengeance óta kisebbfajta kedvencemmé vált.

Szóval kell nekünk a Blade Runner 2049? Nos, személyes véleményem szerint az első film egyedi neo-noir hangulatát és korszakalkotó látványvilágát nem lehet utánozni vagy utolérni, és a folytatás nélkül sem lenne szegényebb a filmtörténelem, de azt mondom, adjunk neki egy esélyt, hátha megtörténik a csoda.

A bejegyzés trackback címe:

https://chiefbrody.blog.hu/api/trackback/id/tr5012529975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása