„Még mindig nem értitek, mivel álltok szemben, igaz? Tökéletes organizmus. Felépítésének tökéletességéhez csak agresszivitása mérhető… Egy túlélő, akit nem befolyásol lelkiismeret, bűntudat vagy erkölcsi aggályok.”

Arra gondoltam, hogy az Alien: Covenant májusi bemutatója előtt érdemes lenne összefoglalni mindazokat az objektív és szubjektív tényezőket, melyek Ridley Scott rendező 1979-es brit-amerikai remekművét, az A nyolcadik utas: a Halál-t (a továbbiakban: Alien) megkerülhetetlen klasszikussá tették. Az Alien-franchise nyitó darabja vállaltan elfogult véleményem szerint minden idők legjobb filmje, de azt hiszem, azzal a kitétellel bárki egyetért, hogy minden idők (egyik) legjobb sci-fi-je, horrorja, sci-fi-horrorja (megfelelő rész aláhúzandó). De vajon minek köszönhető ez?

„SZÜLETÉS”

Ugorjunk bele a közepébe. A mellkasrobbantó jelenet. Amikor Kane első tiszt testéből kiszakad az arctámadó által beültetett embrióból kifejlődő „kis” szörny. Ez az a képsor, amiről akkoriban tényleg mindenki beszélt, ami az addigi filmtörténetben valóban egyedülállóan döbbenetes és ijesztő volt. Tudom, hogy manapság már mindenféle zsigeri borzalom megjelenik a filmvásznakon és tévéképernyőkön, és nehéz elképzelni a „szülés” letaglózó hatását a korabeli nézőkre, de kérem, hogy a fiatalabbak próbálják meg a 70-es és 80-as évek fordulójába képzelni magukat. Az internet primitív kezdeménye még csak egyetemi kutatók és a hadsereg által ismert titokzatos technika volt, az első kétkilós mobiltelefonok földi halandók számára még nem voltak elérhetők, a házimozi pedig a tehetősebb polgárok otthoni 8 vagy 16 milliméteres filmvetítő berendezését jelentette. Az igényes és egyben modern fantasztikus filmek már a 60-as években megjelentek (2001: Űrodüsszeia, A majmok bolygója), a következő évtizedben pedig szinte berobbant a köztudatba a Csillagok háborúja, a Harmadik típusú találkozások vagy például a Feltámad a Vadnyugat, és a minőségi borzongatás is betette a lábát a mozikba (Az ördögűző). Ugyanakkor a science-fiction és a horror mainstream, A-listás elegyítése gyakorlatilag ismeretlen volt, az űrhorrort leginkább az 50-es évek B-filmjei képviselték. A zsáner újkori megalapítója nem más volt, mint maga az Alien.

Ma már városi legendának tűnnek a hírek a moziteremben rosszul lévő, onnan kimenekülő, a (jobb esetben a mellékhelyiségben) hányó nézőkről, de valóban így történt külföldön és Magyarországon is. Lehet, hogy ez ma üres marketingfogásnak látszik és viccesen hangzik, de akkoriban tényleg felhívták az érzékenyebb lelkű nézők, a szívbetegségben szenvedők vagy a terhes nők figyelmét arra, hogy csak saját felelősségre vegyenek mozijegyet. Persze ezt a technikát már Hitchcock is alkalmazta a Psycho bemutatója kapcsán, de higgyétek el, akkor tényleg nem volt ez minden komolyságot nélkülöző jelenség. A két évet késő budapesti bemutató idején valóban ott állt egy ideig a Nysa mentőautó némelyik premiermozi előtt. Szóval azt akarom mondani, hogy a film hangulata, látványvilága és szívig-lélekig hatoló félelem-faktora bármilyen, kicsit is hasonló előzményt nélkülöző dolog volt. Ehhez adjuk még hozzá, hogy a mellkasrobbantó jelenet felvételén a színészek közül csak a Kane-t alakító John Hurt volt teljes körűen előzetesen informálva (az őt érintő speciális effektusok miatt természetesen muszáj volt felkészíteni), így a többiek reakciója az előtörő vérre, a lény erőszakos világra jöttére bizony nem színészi játék, hanem valódi megdöbbenés és ijedtség, melyet leginkább Veronica Cartwright (Lambert) arc- és testjátékán érdemes megfigyelni.

SZTORI

Az emberi testet keltetőként használó, különböző fejlődési fázisokon keresztülmenő, szinte elpusztíthatatlan földönkívüli lény és a vele szembe kerülő, egy űrhajónyi helyre bezárt maroknyi ember története korántsem előzmény nélküli, és igazán eredetinek sem mondható. A. E. Van Vogt elismert kanadai sci-fi író 1939-es novellájában (mely később más elbeszélésekkel egyesítve a magyarul is olvasható Az Űrfelderítő fedélzetén című regényben jelent meg) egy Ixtl nevű idegen lény tojásokat helyez a lebénított emberi testekbe. A művet idézve: „A tojás órákon belül ki fog kelni minden ember gyomrában. Önmaga apró másai sebesen teljes méretükre eszik magukat.” Bár Van Vogt történetében maga is egyes földi darazsak viselkedését vette alapul, polgári eljárást indított a 20th Century Fox ellen, mely peren kívüli egyezséggel záródott. Nyilvánvaló hatással bírtak az Alien-re az 50-es és 60-as évek egyes sci-fi és horrorfilmjei, H. P. Lovecraft írói munkássága, vagy akár Spielberg A cápá-ja is (az Alien reklámkampányának része volt a „Jaws in Space” titulus), mégis a Dan O’Bannon által kitalált, Ronald Shusett-tel együtt megírt, majd Walter Hill és David Giler által számos ponton módosított forgatókönyv egy olyan egyedi, emlékezetes történetté alakult, mely remek keretet adott a kész film látványvilágához és érzelmi hatásához. Az sem tagadható, hogy a tojás-arctámadó-emberi inkubátor-mellkasrobbantó-kifejlett idegen szaporodási ciklus a vélhető inspirációk ellenére is kuriózum és az újdonság erejével hatott.

HANGULAT

Az Alien klausztrofóbiás, vérfagyasztó és misztikus hangulata az, amit a legnehezebb írásban visszaadni vagy jellemezni. Akit valaha is beszippantott a történet, látvány, hangulat és zene kombinált ereje, az tudja, miről beszélek. Gyakran hallani, hogy a film első fele túl lassú ütemű (a 2003-as rendezői vágás ezen próbált abszolút érthetetlen módon változtatni), de az építkező történetvezetés nagyon is hozzátartozik a tökéletes összhatás kialakításához, illetve zseniális kontrasztként szolgál a sodró erejű befejezéshez. Az alvó Nostromo űrhajó ébredése; az idegen űrjármű felfedezése és behatolás a fosszilizálódott Space Jockey kamrájába; az idegen egyes létfázisainak „belépője”; Dallas kapitány végzetes útja a légaknákban; a fejét vesztett Ash monológja vagy Ripley végső vesszőfutása: felejthetetlen és utánozhatatlan jelenetek, melyek a mai napig képesek libabőrt és felálló karszőrzetet előidézni.

A hangulat kapcsán említsük meg Joseph Conrad angol író munkásságát (legismertebb műve alighanem az 1899-es A sötétség mélyén című kisregény, mely az Apokalipszis most inspirálója volt). Az Alien alkotói minden bizonnyal kedvelik Conrad műveit, melyek nemcsak filozófiájukban és hangvételükben állnak közel a filmhez, de a Nostromo és Narcissus űrhajók neve is az író munkáiból származnak, sőt a forgatókönyv is egy tőle vett idézettel kezdődik: „Úgy élünk, ahogy álmodunk – egyedül.” Ridley Scott Alien előtti, első mozifilmje, a Párbajhősök is Conrad novellája alapján készült.

REJTÉLYEK

A film rejtélyeit a folytatások és a Prometheus, illetve a kiterjesztett Alien-univerzumot alkotó regények, képregények és játékok (szerintem sajnálatosan) már részben feloldották, vagy a franchise újabb részei fel fogják oldani, de annak idején nagyban hozzájárultak az Alien-mítoszhoz és legendáriumhoz. Mit kezdett volna a Társaság a Földre hozott lénnyel? Mikor és milyen körülmények között került az elhagyott idegen űrhajó az LV-426-ra, és miért vannak a tojások a fedélzetén? Ki vagy mi volt a Space Jockey, mi történt vele és fajtársaival? Honnan származik az idegen és pontosan milyen a szaporodási ciklusa? Mit művel az elhurcolt emberekkel? Vajon elpusztul a film végén űrbe taszított szörnyeteg? Idézzük Ridley Scottot az 1979-es The Book of Alien című háttér-könyvből:

„Azt szerettem volna, ha van egy harmadik dimenziója is a teremtmény történetének, például, hogy volt egy civilizáció, és az elhagyott hajó egy hadihajó vagy teherhajó volt, ami az általuk használt fegyvert szállította A-ból B-be, de közben valami baj történt. De e nélkül is érzékeltetnünk kell a lény veszélyességét, például annak bemutatásával, hogy még a szaporodása is rémítő. Ezt a film végén akartam elhelyezni. Azt akartam bemutatni, hogy az idegennek korlátozott az életciklusa, akár egy pillangónak. És ha ebben a periódusban elhatározza magát, és kiugrik a tojásból, a lehető leggyorsabban szaporodnia és terjeszkednie kell, amire talán csak napjai vannak. Ezért a legutolsó jelenetben nyálka áradt volna a nagy idegen testéből, mellyel azt akartuk bemutatni, hogy talán újra bebábozza magát, mint egy hernyó. Ezután ismét támadásra kell ingerelni ahhoz, hogy az életciklusa beinduljon.”

Említsük meg a kivágott, majd a rendezői vágásba visszahelyezett „gubó”-jelenetet, melyben szemtanúi lehetünk annak, hogy az idegen tojássá változtatta Brett és a még életben lévő Dallas kapitány testét. A szaporodási ciklusnak ez a bizarr módja a későbbi filmekben – az idegen-királynő megjelenésével – feledésbe merült.

Ami személy szerint engem legjobban bánt (a Space Jockey fejének szkafanderré lefokozása mellett), az a klasszikus Alien tökéletes organizmusának tökéletlenné tétele, a legyőzhetetlen lény mítoszának lerombolása, melyet maga Ridley Scott is nehezményezett a folytatások és az AvP-filmek kapcsán. Ez a trónfosztás pedig James Cameronnak köszönhető. Félreértés ne essék, egyik kedvenc rendezőmről van szó (legalábbis az A mélység titká-ig bezáróan), és az A bolygó neve: Halál-t (Aliens) magam is kultklasszikus mestermunkának tartom. De azt igenes nehezen viseltem, hogy az élőlény, mely túléli egy űrhajó működő rakétahajtóművének közvetlen „találatát”, mely valószínűleg nem pusztul el a világűr teljes vákuumában, nulla nyomásában és totális hidegében sem, mely kiugrik az őt eltemető olvadt ólomból (Alien 3), melyet éppen csak irritál a ráfújt folyékony nitrogén (Alien 4), nos ezt a lényt el lehet intézni a szájába dugott sörétes puskával, egyszerű maroklőfegyverrel vagy a testére hajtó csapatszállító járművel. Már önmagában a hangya- vagy méhszerűen rajzó idegenek elképzelése is sokat ront az első részbéli magányos harcos misztikáján; alighanem ezt ismerték fel a harmadik film írói, akik visszatértek az eredeti koncepcióhoz.

Az Alien lenyűgöző hatásához hozzájárul még a „kevesebb több” taktika is, melyet Spielberg tökéletesített az A cápá-ban. Természetesen arról van szó, hogy eleinte a lehető legkevesebbet kell mutatni a szörnyből, csak fokozatosan tárva fel a néző előtt annak külső megjelenését. Ridley Scott alkotásának még teljes első végignézése után sem kaptunk igazán átfogó képet a xenomorphról, és ez így is van jól. A rendező aggodalmasan ügyelt arra, hogy a közönség soha ne gondolhassa úgy, hogy éppen egy gumiruhába bújtatott embert lát az idegen szerepében. Érdemes megnézni a DVD vagy Blu-ray kiadások kivágott jelenetei között azt a szkeccset, melyben a lényt megformáló Bolaji Badejo pók (vagy rák) módjára araszol a Nostromo-díszletben: nagyon kiábrándító képsor, teljes joggal végezte a vágószoba padlóján.

SZEREPLŐK

Az addigi űrhajós sci-fiktől eltérően a Nostromo legénysége nem katonákból, tudósokból vagy felfedezőkből áll. Egyszerű "űrkamionosok" ők, egy nagyvállalat szolgálatában álló kereskedelmi tengerészek, akik kizárólag a pénzkeresés miatt szállnak fedélzetre, ráadásul szolgálati idejük nagy részét mélyálomban töltik. Hétköznapi és gyarló emberek, akikkel azonosulhat a néző és izgulhat értük, amikor egy szinte megoldhatatlan helyzetbe kerülnek, és szemben találják magukat egy majdhogynem természetfeletti erővel. Ridley Scott így nyilatkozott a Cinefex magazinnak:

"Az efféle filmekben általában mindent az effektusoknak és a horrornak vetnek alá. Ami nagyon megtetszett a szereplőkkel kapcsolatban - és ez meglehetősen újszerű ötlet volt - hogy egy nő a főhős. Ezt nagyon ötletesnek tartottam. A forgatókönyv dinamizmusát szerintem sokan nem vették észre a film első bemutatásakor, mivel számos kritikát kaptunk, melyek szerint gyenge a karakterek kidolgozása, de ez szerintem totális tévedés. A szereplők igen jól definiáltak, az összefüggésekkel együtt. Ez bőven elég velük kapcsolatban. A karakterek szövegei és háttere igényesen elkészített, elég ahhoz, hogy tudjuk, ki kicsoda. A bajkeverők a gépészek odalentről, és vannak még a felsőbb fedélzetiek. Így létrejön a klasszikus szituáció a társadalmi osztályok elkülönüléséről, még a világűrben is."

A főszereplő feminizálásával, a sikítozva menekülő nőkarakter gondolkodó akcióhőssé emelésével - melyet az eredeti forgatókönyvbéli női mellékszerepeket felülbírálva maga Alan Ladd Jr., a 20th Century Fox akkori elnöke javasolt - egy máig hatással bíró tendenciát indítottak el az alkotók. Sigourney Weaver Oscar-jelölése az A bolygó neve: Halál-ban nyújtott alakítása kapcsán ma már filmtörténeti jelentőséggel bír, mivel a sci-fi és horror műfaj akkoriban még kizárólag csak a technikai kategóriákban rúghatott labdába (ritka korábbi kivétel volt Az ördögűző).

STÁB

A film eredettörténetének érdekes része Alejandro Jodorowsky meg nem valósult Dűne-mozija, melyről itt olvashatsz részletesen. Ebből a hamvába holt produkcióból került az Alien gárdájába a mindent elindító Dan O'Bannon író, a svájci H. R. Giger, az idegen "atyja", Chris Foss brit illusztrátor, a Nostromo egyik tervezője, illetve Jean "Moebius" Giraud francia képregény-zseni, aki a szamurájpáncélok ihlette űrszkafandereket vetette papírra. A művészi előképzettségű angol rendező, a tévéreklámok százain edződött Ridley Scott olyan saját készítésű rajzos forgatókönyvet tett le a producerek elé, hogy azonnal duplájára emelték a költségvetést. A kritikusok gyakran vádolták a kétségkívül erős vizuális beállítottságú, 2003-ban lovaggá ütött művészt, hogy filmjeiben elsősorban a látvány dominál a belbecs kárára, véleményem szerint azonban Sir Ridley számos műfajban bizonyította, hogy képes maradandót alkotni, legyen az sci-fi (Alien, Szárnyas fejvadász, Mentőakció), fantasy (Legenda), thriller (Fekete eső, Hannibal), dráma (Thelma és Louise), történelmi film (Gladiátor, Mennyei királyság) vagy háborús film (A Sólyom végveszélyben). Jerry Goldsmith zeneszerző - aki ekkor már túl volt az Ómen-ért kapott Oscar-díjon és majd tucatnyi egyéb jelölésen - kemény csatákat vívott a rendezővel, talán ennek is köszönhetően azonban a végeredmény csodálatosan alátámasztja a képek hangulatát, már egészen a legendás építkező betűs főcímtől kezdődően.

LÁTVÁNY

A film diadalmenetének talán legjelentősebb összetevőjéhez érkeztünk: ez a látványvilág. Az Alien forradalmi vizuális megjelenését két névvel összefoglalhatjuk: Giger és Nostromo.

A USCSS Nostromo M osztályú kereskedelmi űrhajó helye ott van a filmhistória legemlékezetesebb űrjárművei között, akárcsak a Millennium Falconnak vagy az Enterprise-nak. Egy elterjedt félreértést megcáfolva szögezzük le, hogy a hatalmas, négytornyú katedrálisra emlékeztető építmény nem a Nostromo, hanem az általa vontatott, kilométernyi hosszú és magasságú automata finomító-tanker komplexum. Maga az ütött-kopott burkolatú filmbéli Nostromo "csak" 244 méter hosszú, 72 méter magas és 63 ezer metrikus tonna tömegű.

Az űrhajó ismert megjelenése számtalan vázlat és festmény végeredménye, melyeket Chris Foss, Ron Cobb és maga Ridley Scott vetett papírra. Végül három modell készült: egy 30 cm-es, melyhez az 5,5 méteres finomítómakett csatlakozott; egy 122 cm-es és egy 427 cm-es. A hajó egyes részeit – például egy 12 méter magas leszállólábat – életnagyságban is megépítettek. A három szintre tagolt belső tér szintén jónéhány tehetséges szakember munkájából született. A fő koncepció az úgynevezett retrofit, használt jövőkép kialakítása volt, melyet már a Csillagok háborúja lefektetett, de az Alien és a Szárnyas fejvadász vitt tökélyre. Ez a törekvés szándékosan ellentmondott a 2001: Űrodüsszeia és a Star Trek csillogó-villogó, patikatisztaságú belső díszleteinek. Érdemes megfigyelni, ahogy a kezdetben akár még otthonosnak is mondható fedélzet a történet előrehaladtával egyre inkább kezd hasonlítani a földönkívüli űrjármű nyomasztó és baljós tereire. A közel 40 éves Alien-t nézve ma is tökéletesen hihető, hogy a sztori 2122-ben játszódik egy lestrapált, félhomályos folyosókkal és zsúfolt helyiségekkel teli kereskedelmi vontatóhajó fedélzetén (leszámítva talán a számítógépek billentyűzetét és monitorát, no meg a legénység állandó dohányzását).

H. R. Giger, a svájci szürrealista képzőművész tervezte meg és hozta létre az Alien szinte teljes "idegen" látványvilágát. A festő Necronomicon című albumát fellapozva Ridley Scott nem is keresett tovább: azonnal Gigert bízta meg a feladattal, aki saját rémálmain és szexuális fantáziáin alapuló biomechanikus stílusát alkalmazva hozta létre azóta is egyedülálló, felkavaró, Oscar-díjat érdemlő teremtményeit. Amellett, hogy ő a kifejlett xenomorph atyja, neki köszönhetjük az idegen tojást, az arctámadót, az LV-426 hold felszínét, illetve az elhagyott földönkívüli űrhajó külső és belső megjelenését. Viszonylag kevéssé ismert, hogy a mellkasrobbantóhoz készült saját terveivel még Giger sem volt elégedett, ezért a filmben látható kreatúrát végül Ridley Scott rendező elképzelései alapján Roger Dicken trükkmester készítette el. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az idegen mechanikus dupla állkapcsa a 3 Oscar-díjas legendás olasz effekt-szakember, E. T. későbbi megteremtője, Carlo Rambaldi munkája.

MARKETING

A plakátról itt már írtam, de mivel komoly szerepe volt a sikerben, érdemesnek tartom most is megemlíteni.

Az Alien poszterének dizájnja oly mértékben a mainstream kultúra részévé vált, hogy valószínűleg kevesen gondolkodnak el azon, miért tér el jelentősen mind kinézetében, mind „működésében” a filmbéli idegen-tojás és a plakát ábrázolása. Nos, Giger eleinte egyszerű tyúktojásokkal és tojástartókkal kísérletezett. A korai ötletek alapján még próbafelvételek is születtek a tojásról és a héj repedéséről (nyílásáról), melyek igen hatásos módon kerültek felhasználásra az emlékezetes előzetesekben. A plakát elkészítésével megbízott grafikus cég két tagjának, Philip Gips-nek és Steve Frankfurtnak olyannyira megtetszett a kísérleti motívum, hogy ennek alapján készítették el terveiket, megalkotva ezzel Ridley Scott klasszikusának nem kevésbé ikonikus promócióját. Minden idők egyik legemlékezetesebb mozis szlogenjét („Az űrben senki nem hallja a sikolyodat”) Philip Gips feleségének, a szintén a reklámiparban tevékenykedő Barbara Gips-nek köszönhetjük; egyszerű, de találó ötletét azonnal megvették a 20th Century Fox illetékesei.

A magyar cím kapcsán oszlassuk el azt az általános tévhitet, hogy az „A nyolcadik utas” hazai találmány. Ugyanezzel az alcímmel forgalmazták a filmet többek között Spanyolországban, Franciaországban, Görögországban, Lengyelországban, a Skandináv államokban és Latin-Amerikában. A „Halál” végződés ellenben tényleg hungarikum. A németeket még így sem übereltük, hiszen náluk a film alcíme nagyjából így szól: „Félelmetes lény egy idegen világból”. Büszkék lehetünk továbbá Helényi Tibor hazai poszterére, melynek eredeti példányai a meglehetősen alternatív mivolt ellenére – vagy éppen ezért – manapság több százezer forintért találnak gazdára.

ELISMERÉSEK

Címszavakban: Kritikai és közönségsiker, a mai napig több mint 200 millió dolláros bevétel (a költségvetés húszszorosa), folytatások, előzményfilmek, Predator-crossoverek, tengernyi regény, képregény és videojáték. Oscar-díj a legjobb vizuális effektusokért és jelölés a legjobb látványtervezés/díszlet kategóriában; 2 BAFTA és 3 Szaturnusz-díj; Golden Globe- és Grammy-jelölés a filmzenére. 2002-ben az USA Kongresszusi Könyvtára a film kulturális és művészeti értékeire tekintettel kijelölte azt megőrzésre a Nemzeti Filmnyilvántartásban. A rangos Amerikai Filmintézet 100-as listáin kétszer is szerepel: 6. a legfélelmetesebb filmek között, illetve az idegen a 14. a legemlékezetesebb „gonosztevő” karakterek sorában. Az AFI „minden idők” 10-es sci-fi listáján 7. az Alien.

Ahhoz, hogy az Alien olyan kultikus alkotássá váljon, amihez csak nagyon kevés kortárs film fogható, természetesen a felsorolt körülmények és tehetséges emberek hely-és időbéli szerencsés találkozása és összhatása is kellett. Nem beszéltünk még az olyan akadémikus jellegű értelmezésekről, mint például hogyan tükrözi a film a kor politikai és társadalmi helyzetét, avagy hogy milyen rejtett vagy nyilvánvaló szexuális utalásokkal borzolta a nézők pszichéjét az alkotás, de erre itt és most talán nincs is szükség. Zárszóul egy profi filmkritikust, Mark Kermode-t idézem az Alien Evolution című dokumentumfilmből:

"1979-ben a mozilátogatók a bőrükből is kiugrottak ijedtükben egy stílusos, megdöbbentő sci-fitől, melynek reklámja így figyelmeztetett: 'Az űrben senki nem hallja a sikolyodat.' Valahol a 2001 és A texasi láncfűrészes mészárlás között egyensúlyozva, A nyolcadik utas: a halál savmarta ellenszert nyújtott a Harmadik típusú találkozások és a Csillagok háborúja csillogó-szemű optimizmusára. Jövőfantázia volt ez pengeéles agyarakkal. A műfaj úttörő klasszikusa, melyben lidércnyomásos alakot öltött a kimondhatatlan szorongás, melyben szemtanúi lehettünk egy újfajta mozihősnő születésének, és amelyből több különböző folytatás is született. Mivel jóval több volt, mint holmi fantasztikus rémmozi, Ridley Scott intelligensen vérfagyasztó alkotása a század egyik legtöbbet emlegetett sci-fi filmjévé vált, mely kifinomult intellektuális vitákat és gyakorlatias nézői reakciókat egyaránt kiváltott azzal, ahogy bátran tovább mert menni, mint előtte bármelyik film."

IN MEMORIAM

Bolaji Badejo, az Idegen alakítója (✝1992); Jerry Goldsmith zeneszerző (✝2004); Gordon Carroll producer (✝2005); Helen Horton, „Anya” hangja (✝2007); Dan O’Bannon ötletgazda és forgatókönyvíró (✝2009); Derek Vanlint vezető operatőr (✝2010); Jean „Moebius” Giraud képzőművész (✝2012); Carlo Rambaldi, Idegen fej-effektusok (✝2012); H. R. Giger, az Idegen tervezője (✝2014); Peter Weatherley vágó (✝2015); John Hurt színész, Kane alakítója (✝2017); Harry Dean Stanton színész, Brett alakítója (✝2017); John Mollo jelmeztervező (✝2017); Michael Seymour látványtervező (✝2018); Terry Rawlings vágó (✝2019); Sir Ian Holm színész, Ash alakítója (✝2020); Eddie Powell kaszkadőr (✝2020); Ron Cobb képzőművész (✝2020); David Giler producer (✝2020); Yaphet Kotto színész, Parker alakítója (✝2021)

AJÁNLOTT OLVASNI- ÉS NÉZNIVALÓ

Adaptációk:

• Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál (regény)
• Alien – The (Complete) Illustrated Screenplay (forgatókönyv képekkel)
• Archie Goodwin – Walter Simonson: Alien – The Illustrated Story (képregény)
• Richard J. Anobile: Alien – Movie Novel (fotó-regény)
• Lee Brimmicombe-Wood: Aliens – Colonial Marines Technical Manual (ál-dokumentumkönyv, mely elsősorban az Aliens-hez kapcsolódik, de érinti az Alien történéseit is)
• S. D. Perry: Alien – The Weyland-Yutani Report (ál-dokumentumkönyv; Alien 1-4, Prometheus)
• Dan O'Bannon - Cristiano Seixas - Guilherme Balbi: Alien - The Original Screenplay (képregény)

„Így készült” típusú kiadványok:

• Paul Scanlon – Michael Gross: The Book of Alien
• Alien Magazine (hivatalos magazin)
• Don Shay – Bill Morton: Alien – The Special Effects (Alien 1-3)
• John L. Flynn: Dissecting Aliens – Terror in Space (Alien 1-4)
• David McIntee: Beautiful Monsters – The Unofficial and Unauthorised Guide to the Alien and Predator films (Alien 1-4, Predator 1-2, Avp 1)
• Ian Nathan: Alien Vault – The Definitive Story of the Making of the Film
• Mark Salisbury: Alien – The Archive: The Ultimate Guide to the Classic Movies (Alien 1-4)
• Empire Classics - The Definitve Guide to Iconic Cinema: Alien (Alien 1-4, Prometheus, Covenant, AvP 1-2)
• Graham J. Langridge: Alien - The Blueprints (Alien 1-4, Prometheus, Covenant)
• J. W. Rinzler: The Making of Alien

Kritikai-elemző kiadványok:

• David Thomson: The Alien Quartet (Alien 1-4)
• Roger Luckhurst: Alien (BFI Film Classics)
• Ximena Gallardo C. – C. Jason Smith: Alien Woman – The Making of Lt. Ellen Ripley
• Alien and Philosophy (szerkesztők: Jeffrey Ewing és Kevin S. Decker)
• John David Ebert: Alien Scene-by-Scene

Művészeti könyvek:

• Giger’s Alien – Film Design
• HR Giger’s Film Design (más filmekről is)
• H. R. Giger: Alien Diaries
• Alien: 40 Years 40 Artists

Dokumentumfilmek:

• Alien – Experience in Terror (1979)
• Giger's Alien (1979)
• The Alien Legacy (1999)
• Alien Evolution (2001; az eredeti változat az első négy filmmel foglalkozott, majd 2003-ban készült egy újravágott verzió, kizárólag az első részről)
• The Alien Saga (2002; Alien 1-4)
• The Beast Within: The Making of Alien (2003)
• Memory: The Origins of Alien (2019)
• Laserdisc Archive (a film 1992-es lézerlemez-kiadásának szövegekből, képekből és videókból álló komplex összeállítása, mely megtalálható a DVD és Blu-ray kiadások extra lemezein is)

"Itt Ripley, a Nostromo utolsó túlélője. Adás vége."

[utolsó update: 2022.04.03.]