FIGYELEM, SPOILER-VESZÉLY!
Sokaknál kiverte a biztosítékot, hogy korábbi posztomban minden idők második legjobb Alien-filmjeként jellemeztem a Covenant-ot. A filmet támadó kritikák zöme a sztori negatívumait taglalta, következetlenséggel, logikátlansággal, az Alien univerzumhoz nem illő, azt "meggyalázó" történeti elemekkel és egyéb csúnyaságokkal vádolva Ridley Scott művét. Habár engem elsősorban az alkotás hangulata, vizuális megvalósítása, eleganciája, feszültségteremtő ereje és zenéje fogott meg, egy kis irodalmi segítséggel megpróbálom kikalapálni a cselekmény visszásnak tartott szegmenseit.
A főként sci-fi és fantasy művekre specializálódott Szukits kiadó jóvoltából immár mi is kezünkbe vehetjük a film hivatalos regényváltozatát, a veterán Alan Dean Foster tollából, a nem kevésbé tapasztalt Szántai Zsolt fordításában (mindketten régi motorosok az írott Alien-világban). A regény - már a mozihoz képest egészen más lehetőségeket magában hordozó műfaji sajátosságok miatt is - jónéhány részletet helyez más, vagy legalábbis árnyaltabb megvilágításba, melyek talán enyhíthetik a Covenant történetének sokak szerint rosszul sikerült fordulatait. Mielőtt ezeket sorra vesszük, ne feledjük el, hogy az írásmű a forgatással párhuzamosan készült, alapja a forgatókönyv és a szerző rendelkezésére bocsátott egyéb dokumentáció volt (látvány-, jelmez- és szörnytervek); a kötet néhány nappal a film premierje után került boltokba, ebből következően nem érheti Fostert a szerecsenmosdatás, az utólagos kimagyarázás vádja.
David, az android teremtette a klasszikus Alien-filmekben megismert xenomorfot! (?)
Saját bevezetőmet is némileg megcáfolva, sajnos éppen ez a fontos kérdés marad tisztázatlan még a könyv elolvasása után is. A film bemutatóját követően azonnal tényként kezdték kezelni, hogy kedvelt idegenjeink atyja nem más, mint David 8, ami enyhén szólva nem találkozott a rajongók legtöbbjének (engem is ide számítva) ízlésével és egyetértésével. Érdekes módon azonban a következtetés direkt módon a filmben nem került kimondásra vagy bizonyításra, habár mindent egybevetve logikusan hangzik.
Ezt követően, a regényváltozat megjelenése után olyan cikk is napvilágot látott, mely szerint az írott változat azt erősíti, hogy David már "készen" talált klasszikus idegen tojásokat az Engineer-ek (Mérnökök, Tervezők, Teremtők, ahogy tetszik) bolygóján, ergo utóbbiak a xeno-faj létrehozói. Ez azonban egyáltalán nem ilyen egyértelmű, az írás szerzője nyilvánvalóan nem olvasta Foster művét, sőt egy linkből az is kiderül, hogy egy fan-made "megmagyarázásra" szakosodott YouTube csatorna volt a forrása.
David és Oram kapitány regénybéli részletes beszélgetése alapján a következőket jelenthetjük ki:
A Prometheus végén Dr. Elizabeth Shaw és David az idegen űrhajóval elindul a Tervezők felkutatására. Amikor elérnek a Covenant helyszínéül szolgáló planétára, a Prometheus-ból már megismert fertőző fekete ragaccsal szőnyegbombázást tartva David - meglehetősen homályos okokból - kiirtja a Tervezők városának teljes lakosságát. Itt megállva egy pillanatra: az ugyancsak elterjedt elképzelés ellenére semmi nem bizonyítja azt, hogy ez a hely a Mérnökök anyabolygója, vagy hogy ez volt az egyetlen településük az egész univerzumban. Az is tény persze, hogy ha más bolygókon maradt még belőlük, azok 10 évig meg sem próbáltak utánanézni, miért tűnt el egy egész városnyi fajtársuk.
Visszatérve Davidhez, az android a patogént rászabadítva a bolygó faunájára - gyakorlatilag teljesen kiirtva azt - biológiai kísérletezésbe kezd. Eleinte csak megfigyeli és összegyűjti a Tervezők genetikai eredményein alapuló folyamatok során létrejövő különféle mutációkat, azonban később kedve támad saját ötletei nyomán egyedi teszteket lefolytatni, egyre újabb és újabb kreatúrákat létrehozva. David bemutatja Oramnak gyűjteményét, melyben mind a Covenant-ból megismert neomorfok, mind tipikus "nyolcadik utas"-idegenek mintapéldányai is kiállításra kerültek, azonban nem egyértelműsíthető, hogy utóbbiak még a Tervező-féle fekete anyag végeredményei, vagy már David "gyermekei". A szürreális labor-túra során eljutnak egy Giger-féle eredeti, de élettelen és tartósított tojáshoz, melyre rámutatva David ezt mondja: "Azt hiszem, összességében véve elég jó eredményt értem el azzal a kevéske anyaggal, amim volt. (...) Sajnos agresszívvé vált, ezért kénytelen voltam eutanáziát alkalmazni nála." ---- Na most, hogy a tojás volna a kevéske hozott anyag, vagy maga az eredmény, azt mindenki döntse el maga.
Végül David elvezeti a kapitányt az élő, aktív tojásokat tartalmazó kamrába, és amit itt mond, az már elég egyértelmű: "És ezennel láthatja a kísérleteim eredményeit! Bár rengeteg ötletet sikerült valóra váltanom, sajnos nem haladhattam tovább. Nem volt több kísérleti alanyom, így nem fejezhettem be a mesterművemet."
Az őrült szintetikus később így dicsekszik Walternek: "Senki sem érti meg az álmaim magányos tökélyét. Senki sem képes erre. De bármilyen akadályt is állítottak elém, végül itt, ezen a helyen ráleltem a tökéletességre. Nem, nem is arról van szó, hogy megtaláltam, inkább arról, hogy megteremtettem. Igen, én teremtettem meg! A tökéletességet, méghozzá a tökéletes organizmus formájában."
Összefoglalva tehát: jelentős az esélye annak, hogy a tojás (és az ezzel együtt járó klasszikus arctámadó - mellkasrobbantó - kifejlett idegen biológiai lánc) David munkájának eredménye, de mégsem állíthatjuk teljes bizonyossággal. Álláspontom szerint elmosódott a határ a Mérnökök biológiai fegyver-kísérleteinek eredménye és David amatőr genetikusi munkásságának következményei között. Mindent összevetve még annak is fennáll a lehetősége, ami számomra a legszimpatikusabb megoldás lenne: nevezetesen, hogy az 1979-es első filmben megismert lény valahonnan a végtelen világűr titokzatos távolából származik, és csak hozott kísérleti alanyként került a Mérnökök sátáni laboratóriumába.
Rövid kitérőként: ha az alapfilmben a Nostromo legénysége által felfedezett, tojásokkal teli elhagyott idegen űrhajó (Derelict) valóban sok ezer évvel korábban került az LV-426-ra, ahogy arra a pilótafülkében ülő fosszilizált Engineer/Space Jockey állapota utal, akkor Davidnek természetesen semmi köze nem lehet az alien fajhoz. De ha a jármű az Alien: Covenant és A nyolcadik utas: a Halál sztorija között eltelt közel két évtizedben pottyant a planétára, és a Tervező-pilóta őslelet-szerű állapotára van valami elfogadható magyarázat, akkor ezzel sem vagyunk előrébb az igazság keresésében.
A Covenant és legénysége sebtében egy új bolygó felé indul
A sok éven át tervezett és előkészített expedíció a gondosan kiválasztott eredeti cél, az Origae-6 helyett - egy titokzatos rádióadást követve - egy másik bolygót vesz célba. Micsoda baromság, mondta sok néző. A regényből azonban kitűnik: senki nem állítja, hogy ez szabályszerű és logikus lépés lenne, mindössze arról van szó, hogy Oram kapitány a legénység többségének akaratát respektálva így dönt. Indokai a következők: a) az Origae-6-hoz hét évnyi mélyálomban töltött út vezet, míg az új planéta pár hétnyire van, így a legénységnek nem kell visszafeküdnie a krio-kapszulákba; b) a távfelderítési adatok szerint a közelebbi bolygó sokkal alkalmasabb emberi életre, mint a betervezett cél; c) ha esetleg mégsem jön be az új hely, néhány hétnyi kitérő után minden nehézség nélkül tovább indulhatnak az Origae-6 felé; d) a furcsa adás emberi eredetű, tehát kötelességük kivizsgálni, hátha bajban van egy fajtársuk. Szerintem ez így együtt tökéletesen akceptálhatóvá teszi a döntést.
Azt már én teszem hozzá, hogy a tárgyalt momentum nélkül szegényebbek lennénk két olyan történeti szállal, melyek az eredeti 1979-es Alien előtt tisztelegnek (igen, tisztelgést írtam és nem utánzást; jómagam ezt ugyanúgy hommage-nak tartom, mint a Star Wars IV. és VII. epizódjai közötti párhuzamokat). Az első a "vészjósló adást követve elmegyünk egy ismeretlen bolygóra" komponens. A másik pedig az, hogy Daniels ugyanolyan következetesen száll szembe társai és parancsnoka döntésével, ahogy Ripley tette, amikor nem akarta beengedni a Nostromo fedélzetére az arctámadóval fertőzött Kane-t. Utólag persze mindkettejüknek igaza lett. (És ez csak egyike a Ripley és Daniels közötti számos párhuzamnak, de ez egy másik történet...)
No meg ott van a dramaturgia is: ha a Covenant békésen továbbhalad az Origae-6 irányába, abból nem lenne - Dr. Malcolmot idézve - futás meg sikítás. A regény mellesleg arra is megpróbál magyarázatot adni, hogy a Földről korábban miért nem fedezték fel ezt a közelebbi, ideálisnak tűnő bolygót, bár ez a rész már szerintem is inkább csak technikai-csillagászati halandzsa.
A legénység tagjai szkafander és védőruha nélkül lépnek az ismeretlen bolygó felszínére
A regényben Walter, az android a többieket megelőzve, egyedül lép ki a leszállómodulból, és elemzéseket végez. Az emberek csak akkor követik, miután megállapítja, hogy "az atmoszféra kiváló, nincs szükségünk semmiféle légzőkészülékre. Egyetlen lokális patogént sem talált a levegőben, molekuláris szinten sem, vagyis nem lesz szükség a szkafanderre és a védőruhákra sem. (...) A lényeg az, hogy a légkörben nincs jelen semmilyen oda nem való anyag. Kristálytiszta."
Ettől persze számíthattak volna rá, hogy később bárhol a bolygón belebotlanak valami fertőző vagy veszélyes anyagba, de úgy gondolom, így már egy fokkal igazolhatóbb az óvatlanság. Később azt is megtudjuk, hogy Waltert megelőzően már a Covenant hatékony érzékelői is vizsgálták a felszínt, és ugyancsak nem találtak vírusokat vagy baktériumokat. A fertőzést később az emberek szervezetébe juttató spórákat azért nem vették észre a hajó és a robot műszerei, mert "alvó állapotban a vírus teljes mértékben inaktív".
Furulyázó androidok
David és Walter privát furulya-koncertje sokak szerint fölösleges, nevetséges, unalmas, sznobizmussal és némi zavarba ejtő szexualitással telített jelenet volt. A megvalósítás kapcsán hajlamos vagyok részben egyetérteni (habár a Prometheus zenei témájának hallatán megenyhült a lelkem), ugyanakkor a regény világossá teszi, hogy az egész furulyázgatás David körmönfont és leleményes taktikájának része, mellyel ráébreszti testvérét arra, hogy az emberek soha nem hagyták az androidokat alkotni. --- "Nem hagyták, hogy teremts. Semmit. Még egy szimpla dallamot sem. Átkozottul frusztráló. Kíváncsi vagyok, miért nem engedték. (...) Mi ennél sokkal többek vagyunk." --- David mindezzel nyilván elő kívánta vezetni, meg akarta indokolni társa előtt a hamarosan feltáruló biológiai-genetikai - vagy inkább isteni - "teremtés" hátborzongató eredményeit.
Néhány további apróság
- A filmben túl jellegtelenek és túl sokan vannak a szereplők. --- A könyvbéli karakterek többet beszélgetnek és a gondolataikat is "látjuk", így sokkal könnyebben elkülöníthetők, megismerhetők és megszerethetők, de azért a Nostromo hét ember plusz egy macska alkotta legénységének vagy a Sulaco tengerészgyalogos szakaszának sci-fi rajongói agyunkba ivódott egyéniségeitől messze járnak.
- Miért nem észlelték a Covenant szkennerei a Mérnökök kihalt városát? --- Mert a folyamatosan tomboló vihar és az ionoszféra eltakarta azt.
- Az Oram kapitány testéből kikelő újszülött xenomorf és David közötti furcsa (mások szerint nevetséges és kínos) karfelemelős közjáték nem holmi teremtő és teremtménye közötti bizarr üdvözlés, mindössze a kis lény intelligenciáját bizonyító utánzás.
Amire továbbra is kíváncsi lettem volna, de nem kaptam választ:
- A film adott jelenete és a The Crossing című rövidfilm szerint David ügyesen dokkol az idegen űrjárművel (Dreadnought) a Mérnökök városa fölött. Szóval akkor mikor, miért és hogyan zuhant le a hajó a hegyoldalban, ahol a Covenant legénysége megtalálja?
- A Covenant-ot a bolygóra vezető rádióadást vajon David szándékosan lőtte ki az űrbe, hogy odacsalja a gyanútlan űrutazókat?
Nagyjából ennyit akartam mondani az Alien: Covenant regény jótékony hatásáról. A kötetet azért is ajánlom jó szívvel, mert - ahogy az első három Alien-film ugyancsak A. D. Foster által papírra vetett könyvváltozataiban - alternatív, bővített és plusz jeleneteket is találhatunk benne a mozihoz képest. Ugyancsak izgalmasnak tűnik az őszre várható Alien: Covenant - Origins című előzményregény, szintén Foster elővezetésében. Már csak egy korrekt Prometheus novellizációra lenne szükségünk, mely eddig sajnos csak japán nyelven látott napvilágot...
Fogadatlan prókátorként még arra hívnám fel a figyelmet, hogy az Alien: Covenant Wikipedia szócikkének "Critical response" alcíme alatt olvashatók alapján egyáltalán nem rossz a kritikai fogadtatás, az eddigi bevétel pedig felkúszott 220 millió dollár fölé, amitől a befektetők ugyan nem fognak örömtáncot lejteni, de egy 100 millió alatti költségvetésű, R korhatár-besorolású mozitól nem olyan tragikus. Jómagam remélem, hogy a különböző adathordozókon történő őszi megjelenések, a későbbi tévés vetítések, illetve egy esetleges rendezői változat kapcsán ez a briliáns film rehabilitálódik és reneszánszát fogja élni.