Emlékezzünk a szörnyek mestereire!

2016. november 07. - Chief Brody

„A manapság látható filmek speciális effektjeit bármelyik gyerek képes reprodukálni a számítógépén. A misztikumnak vége. A kíváncsiság, melyet egykor a különleges effektusok váltottak ki a nézőkből, elpárolgott. Olyan ez, mintha a bűvész leleplezné a trükkjeit… Nem kétséges, hogy ezek a számítógépes filmek jól mutatnak, de a bájuk odaveszett. Ha Spielberg ma forgatná le az E.T.-t a legújabb technikával, nem vagyok biztos benne, hogy ugyanakkora lenne a siker, mivel a modern módszerek nem tudnák megjeleníteni például E.T. szemének mély kifejezéseit. A titok abban rejlik, hogy egy mesterember munkája életre keltheti a karaktert, és képes a legmélyebb érzelmekre hatni, a technológia viszont nem alkalmas erre.” (Carlo Rambaldi)

A számítógéppel generált képek (CGI) tökéletesedése óta a múlt század filmjeinek legendás szörnyeit, robotjait, földönkívülijeit, mitológiai lényeit, ősállatait és egyéb teremtményeit megalkotó szakemberek munkássága és öröksége jócskán kezd háttérbe szorulni. Az úgynevezett practical (fizikai valójában létrehozott) effektek körébe tartoznak a különféle kreatúrákat előállító módszerek (bábok, lénymodellek és -jelmezek, protézisek, speciális maszk és smink, animatronikus karakterek), melyekre manapság már egyre kisebb a filmgyártó stúdiók igénye, mivel inkább a gyors és olcsó komputer-animációt választják.

Habár az utóbbi években több prominens filmkészítő - például Ridley Scott vagy J. J. Abrams - kijelentette, hogy igyekeznek visszaszorítani a CGI-effektek mennyiségét a hagyományosabb technikák javára, azért mégis úgy tűnik, hogy egy kihalófélben lévő szakmáról beszélünk. Amint a posztból is kiderül majd, legjelesebb képviselői közül sokan már nincsenek közöttünk, vagy jól megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik.

Vegyük hát sorra a fantáziát életre keltő legnagyobb varázslókat, akiknek feledhetetlen teremtményeit szerencsére örök időkre megőrzik a filmkockák (és közben gondoljunk a mögöttük álló stábokra is, a névtelen trükktechnikusok és maszkmesterek százaira, akik megvalósították a mítosszá váló terveket).

STAN WINSTON (✝2008)

winston

Kétségtelenül az egyik legismertebb effekt-specialista, a szakma igazi celebritása volt. Habár kisebb mértékben részt vett A dolog (1982) korszakalkotó lényeinek létrehozásában is (konkrétan a mutálódott kutya az ő munkája), az igazi áttörést a Terminátor (1984) hozta el számára. Az önmagát javító T-800-as és a főhősöket üldöző kiborg-fémváz képei beírták magukat a különleges hatások nagykönyvébe. Mind James Cameron rendezővel, mind Schwarzeneggerrel volt alkalma a későbbiekben is együtt dolgozni. Winston további karrierjének állomásai a kultikus sci-fik valóságos tárházát nyújtják. A keze alól került ki A bolygó neve: Halál (1986) idegen királynője (Cameron tervei alapján) és a Ragadozó (1987) címszereplője; természetesen dolgozott a második és harmadik Terminátor halálosztóin is, és neki köszönhetjük a Jurassic Park-trilógia animatronikus (vagyis irányítható-mozgatható robotvázra épített) őslényeit. Spielberg 1993-as klasszikusa mérföldkő volt ugyan a CGI történetében, de Winston motorizált dinoszauruszai - közöttük egy 9 tonnás T. rex és egy 12 tonnás Spinosaurus - ugyancsak nélkülözhetetlennek bizonyultak. Néhány további Winston-remekmű: Pingvin/Danny DeVito a Batman visszatér-ben, a Kongó gorillái, a Michael Douglas-féle Ragadozók oroszlánjai, A szörny óriáskrokodilja, vagy éppen a Pumpkinhead - A bosszú démona címszereplője (utóbbi filmet maga Winston rendezte).

Oscar-díjak: 1987 - A bolygó neve: Halál; 1992 - Terminátor 2: Az ítélet napja (2 díj); 1994 - Jurassic Park

H. R. GIGER (✝2014)

alien-1979-009-h-r-giger-and-model-00m-yml

A svájci szürrealista festő elsősorban nem filmes szakember, hanem képzőművész volt, de azzal, hogy megtervezte és létrehozta az Alien - A nyolcadik utas: a Halál (1979) szinte teljes "idegen" látványvilágát, mindenképpen itt a helye. Amellett, hogy ő a kifejlett xenomorph atyja, neki köszönhetjük az idegen tojást, az arctámadót, az LV-426 hold felszínét, illetve az elhagyott földönkívüli űrhajó külső és belső megjelenését. Viszonylag kevéssé ismert, hogy a mellkasrobbantóhoz készült saját terveivel még Giger sem volt elégedett, ezért a filmben látható teremtményt végül Ridley Scott rendező elképzelései alapján Roger Dicken trükkmester készítette el. Giger biomechanikus stílusának másik legismertebb filmes képviselője Sil, az 1995-ös A lény idegen-ember hibridje. Koncepcióit felhasználták még az Alien 3-ban, a Kopogó szellem 2-ben és a Prometheus-ban is, legelső mozis felkérését pedig Alejandro Jodorowsky hamvába holt Dűne-projektjéhez kapta.

Oscar-díj: 1979 - A nyolcadik utas: a Halál

CARLO LAMBARDI (✝2012)

lambardi

Az olasz szakember legismertebb "gyermeke" természetesen nem más, mint E.T., a földönkívüli (1982). Az animatronikus figura arcához Albert Einstein, Ernest Hemingway és Carl Sandburg költő fizimiskája szolgáltatta az inspirációt. Rambaldi fejlesztette ki továbbá az Alien címszereplőjének mechanikus dupla állkapcsát, és az ő teremtménye az 1976-os King Kong óriásmajma is. Spielberggel már az E.T. előtt is dolgozott együtt, szintén földönkívüli témában: a Harmadik típusú találkozások (1977) UFO-utasait keltette életre. Emlékezetesek még a Dűne (1984) homokférgei, a Stephen King írása alapján készült Ezüst pisztolygolyók (1985) farkasemberei, és személyes kedvencem, a Conan, a pusztító (1984) Dagoth-szörnye.

Oscar-díjak: 1977 - King Kong; 1980 - A nyolcadik utas: a Halál; 1983 - E.T., a földönkívüli

RICK BAKER

baker

Baker több mint 60 film kreatúráinak életre hívásában vett részt, de legismertebb munkája minden idők legjobbnak tartott vérfarkas-trükkjeihez kötődik az Egy amerikai farkasember Londonban (1981) című klasszikusban. A kultikussá vált átalakulás-effektek azóta is a műfaj alapvető hivatkozási pontjai. Életművében ezután is kiemelt szerepet kaptak a farkasok (Üvöltés, a Jack Nicholson nevével fémjelzett Farkas, Elátkozottak és a 2010-es Farkasember), illetve a majmok (az 1976-os King Kong; Greystoke - Tarzan, a majmok ura; Gorillák a ködben; Joe, az óriásgorilla; a 2001-es A majmok bolygója). Neki köszönhetjük Michael Jackson macskaemberré változását a Thriller videoklipben (1983), továbbá ő volt Eddie Murphy állandó maszkmestere azokban a vígjátékokban, melyekben több különböző karaktert alakított a színész, vagy éppen öregíteni kellett (Amerikába jöttem, Bölcsek kövére 1-2, Életfogytig, Norbit). Baker tavaly, 64 évesen jelentette be visszavonulását, elsősorban azzal indokolva azt, hogy a CGI elterjedése miatt egyre szűkülő kereslet mutatkozik a szaktudása iránt.

Oscar-díjak: 1982 - Egy amerikai farkasember Londonban; 1988 - Óriásláb esete Hendersonékkal; 1995 - Ed Wood; 1997 - Bölcsek kövére; 1998 - Men in Black - Sötét zsaruk; 2001 - A Grincs; 2011 - Farkasember

ROB BOTTIN

bottin2

Karrierje kezdetén elkészíthette A köd (1980) túlvilági kalózait, majd mentora, Rick Baker segítségével az Üvöltés (1981) farkasember-transzformációs jeleneteit, azonban életművének ékköve kétségtelenül John Carpenter 1982-es kult-horrorja, A dolog emberbe és kutyába rejtőző alakváltó földönkívüli lényének megalkotása. A számos vérfagyasztó formában megjelenő kreatúra a mai napig lenyűgözi és inspirálja a rajongókat és a szakma képviselőit. A film bemutatója idején sokan értetlenül álltak a szerintük taszító és túlzó jelenetek előtt, ma már azonban az általános vélemény szerint is mind a filmet, mind a speciális effekteket a zsáner legkiválóbbjai között tartják számon. Bottin Paul Verhoeven rendezővel dolgozott együtt a Robotzsaru (1987) és a Total Recall - Az emlékmás (1990) különleges hatásain. Ridley Scott Legenda (1985) című fantáziája lényeinek létrehozása érdekében a kor legnagyobb létszámú maszkmesteri csapatának élére állt. 2002 óta nem vesz részt filmkészítésben.

Oscar-díj: 1991 - Total Recall: Az emlékmás

STUART FREEBORN (✝2013)

stuart-freeborn-on-the-set-of-star-wars

A szakma egyik legelismertebb mágusa a klasszikus Star Wars trilógia vezető kreatúra-effekt alkotójaként vált legendássá. A popkultúra olyan örök érvényű figuráit kreálta ő, mint Csubakka, Yoda vagy Jabba, a hutt. A brit szakember ezek mellett a Csillagok háborúja (1977) kultikus Mos Eisley-i kocsma-jelenetének létrehozásában is jeleskedett (Rick Bakerrel, Rob Bottinnal és Phil Tippettel együtt), A Birodalom visszavág-hoz (1980) konstruálta a tauntaunt és a wampa jéglényt, A Jedi visszatér-hez (1983) pedig az ewokokat. De már George Lucas filmjei előtt sem volt ismeretlen, hiszen az ő munkái voltak a 2001 - Űrodüsszeia (1968) nyitójelenetének majomemberei, később pedig a Star Wars-szal párhuzamosan a Superman mozifilmek négy részén is dolgozott.

DICK SMITH (✝2014)

smith

A legendás szakember felelt Az ördögűző-ben (1973) a démon által megszállt kislányt alakító Linda Blair félelmetes maszkjának elkészítéséért, illetve a gonosz jelenlétének egyéb testi tünetei (például a hírhedt körbeforgó fej) kivitelezéséért, melyek fordulópontot jelentettek a különleges sminkek és effektek történetében. Smith specialitása egyébiránt a színészek öregítése volt: keze alá került Dustin Hoffman (Kis nagy ember, 1970), Marlon Brando (A keresztapa, 1972), David Bowie (Az éhség, 1983), F. Murray Abraham (Amadeus, 1984), Jack Lemmon (Drága papa, 1989) és Mel Gibson (Halhatatlan szerelem, 1992) is. Smith munkája volt a Taxisofőr-ben (1976) Robert De Niro sminkje és a film végi vérengzés, illetve az Agyfürkészők (1981) ikonikus robbanó feje.

Oscar-díjak: 1985 - Amadeus; 2011 - tiszteletbeli díj

JOHN CHAMBERS (✝2001)

zzz

John Chambers korszakalkotó, máig ható teljesítménye A majmok bolygója (1968) főemlős-maszkjainak addig nem ismert minőségben való létrehozása. Az egyedülálló végeredmény forradalmasította Hollywood hozzáállását a maszkmesteri munka elismertsége és bevételnövelő hatása kapcsán. Chambers korábban fogtechnikusként is dolgozott, a világháború alatt pedig protéziseket készített a sérültek karjainak, lábainak, orrának vagy egyéb arcrészleteinek pótlására. Tapasztalatai ezután a televíziós és filmes smink irányába vezették. A majmok bolygója forgatásán minimum 3 és fél órát kellett egy színésznek a kezei alatt tölteni, mielőtt tökéletes csimpánzzá, orangutánná vagy gorillává vált. A feladatok hatalmas mennyisége miatt Chambers valóságos kis kiképzőtábort működtetett, hogy minél több munkatársát betanítsa a szükséges technikák alkalmazására. Tapasztalatait a film 70-es évek elején elkészült négy folytatásában is kamatoztatta, de neki köszönhetjük a Star Trek Spockjának hegyes füleit is. 1997-ben került nyilvánosságra, hogy Chambers tehetségét a CIA is igénybe vette álcázó felszerelések készítéséhez, sőt aktív résztvevője és kitüntetettje volt a "Canadian Caper" kódnevű titkos műveletnek, melyet a legjobb film Oscar-díjával kitüntetett Az Argo-akció dolgozott fel 2012-ben (Chambers-t John Goodman alakította).

Oscar-díj: 1968 - A majmok bolygója

CHRIS WALAS

fly

Legismertebb művei Jeff Goldblum rovarrá alakítása az 1986-os A légy-ben, a Szörnyecskék (1984) mogwai-ainak és gremlinjeinek életre keltése, illetve Az elveszett Frigyláda fosztogatói (1981) ládafelnyitós jelenetének elhíresült olvadó fejei. A légy 2-ben (1989) az effektusok mellett a rendezői feladatokat is megkapta.

Oscar-díj: 1986 - A légy

RAY HARRYHAUSEN (✝2013)

ray-harryhausen

Alighanem illett volna a poszt elején méltatni Harryhausen életművét, hiszen munkássága olyan filmkészítőket inspirált, mint Steven Spielberg, George Lucas, Peter Jackson vagy Tim Burton. Az eredeti King Kong (1933) trükkmestere, Willis O'Brian mellett tanulta ki az úgynevezett stop-motion animációs technika fortélyait, melynek lényege, hogy mozgatható fémvázra épített figurákról úgy készítenek állóképeket, hogy az egyes képkockák között apró helyváltoztatásokat eszközölnek, így az egymás után gyorsan lejátszott képek a folyamatos mozgás illúzióját keltik (modernizált változata a go-motion, melynél már számítógép vezérli a mozgatást). Harryhausen "Dynamation" néven tökéletesítette az eljárást annak érdekében, hogy a trükkfelvételek valós háttérbe is beilleszthetők legyenek. Óriásira nőtt állatokat, őshüllőket, űrlényeket, mesealakokat, életre kelt csontvázakat, no meg a görög és arab mitológia teremtményeit varázsolta vászonra olyan filmekben, mint a Pánik New Yorkban (1953), Az aranygyapjú legendája (1963), a Szindbád-trilógia, az Egymillió évvel időszámításunk előtt (1966), vagy a nemrég remake-elt Titánok harca (1981). Amikor Harryhausen átvette Oscar-különdíját, a házigazda Tom Hanks így méltatta az idős mestert: "Egyesek azt mondják, hogy a Casablanca vagy az Aranypolgár... én azt mondom, Az aranygyapjú legendája a valaha készült legjobb film!"

Oscar-díj: 1992 - speciális különdíj

PHIL TIPPETT

rancortippetttouchup

Stuart Freebornhoz hasonlóan Tippett is az eredeti Star Wars trilógia effektjeivel írta be magát a különleges hatások történetébe. Az első filmben elkészítette a Millennium Falcon sakkasztalának kis lényeit, majd A Birodalom visszavág-ban a részben általa kifejlesztett go-motion technikával mozgatta az egész alakos tauntaunokat és birodalmi lépegetőket, végül A Jedi visszatér-ben Jabba udvartartása és a Rancor került ki a keze alól. Ugyancsak go-motionnel keltette életre a Robotzsaru ED-209-es harci robotját, és Spielberg is e metódus alkalmazására kérte fel a Jurassic Park-ban. Tippettet valósággal sokkolta, amikor az előmunkálatok során a rendező úgy döntött, hogy a számítógépes grafika elérte azt a fejlettségi szintet, hogy fő szerepet kapjon a dinoszauruszok vászonra vitelében. A szakember végül sikeresen nyergelt át a CGI-ra, és olyan művek alkotógárdáját erősítette, mint a Csillagközi invázió (1997), az Evolúció (2001) és az Alkonyat-sorozat.

Oscar-díjak: 1984 - A Jedi visszatér; 1994 - Jurassic Park

brucejaws

Csak felsorolásszerűen említsük még meg Tom Savini és Greg Nicotero zombi-szakértőket; Alec Gillis-t és Tom Woodruff, Jr.-t, akik az Alien 3-tól kezdve minden Alien és AvP film lényeffektusainak felelősei voltak; Michael Westmore-t, a Star Trek tévésorozatok maszkmesterét; a brit Christopher Tuckert (Az elefántember, Farkasok társasága); vagy éppen Robert Mattey-t és Roy Arbogastot, akik Spielberg Cápá-jának mechanikus főszereplőjét készítették el. Ha már Cápa: a posztot egy Patrick Jankiewicz-től vett idézettel zárom, mely rávilágít a rajzolt lények és a hagyományos technikákkal létrehozott teremtmények, illetve az őket felvonultató filmek közötti különbségre:

"Míg napjaink számos digitálisan megrajzolt filmjét egy számítógép köpi ki magából, addig a Cápának súlya, ereje és sodró történetvezetése van. Több mint harminc év elteltével mind a film, mind maga a cápa ugyanolyan könyörtelen és hatásos maradt, mint amikor beszabadultak a kollektív tudatalattinkba."

Ajánlott dokumentumfilmek:

  • The Making of Steven Spielberg's Jaws (1995)
  • The Harryhausen Chronicles (1997)
  • John Carpenter's The Thing - Terror Takes Shape (1998)
  • The Fear of God: 25 Years of "The Exorcist" (1998)
  • The Alien Legacy (1999)
  • The Beast Within: The Making of Alien (2003)
  • Superior Firepower: The Making of Aliens (2003)
  • Ray Harryhausen: Special Effects Titan (2011)

Ajánlott olvasmányok:

  • Carl Gottlieb: The Jaws Log (1975)
  • Giger's Alien - Film Design (1979)
  • Bob McCabe: The Exorcist - Out of the Shadows (1999)
  • Joe Russo - Larry Landsman: Planet of the Apes Revisited (2001)
  • Pascal Pinteau: Speciális effektek - Egy forradalmi évszázad (magyar kiadás: 2004)
  • Ray Morton: King Kong - The History of a Movie Icon (2005)
  • Jody Duncan: The Winston Effect (2006)
  • J. W. Rinzler: The Making of Star Wars (2007)
  • J. W. Rinzler: The Complete Making of Indiana Jones (2008)
  • Patrick Jankiewicz: Just When You Thought It Was Safe - A Jaws Companion (2009)
  • J. W. Rinzler: The Making of The Empire Strikes Back (2010)
  • J. W. Rinzler: The Making of Return of the Jedi (2013)
  • Ian Nathan: The Alien Vault (2011)
  • Ian Nathan: The Terminator Vault (2013)

A bejegyzés trackback címe:

http://chiefbrody.blog.hu/api/trackback/id/tr8712529967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Chaoyang 2016.11.08. 08:39:25

Köszi a cikk végén említett dokumentumokèrt

Edwest 2016.11.08. 09:22:24

A cikk végén említett dokumentumokért részemről is örök hála. Tom Savini nekem régi nagy kedvencem, ezért kicsit fájlalom, hogy egyszerű "zombiszakértő"-ként van említve. De klassz cikk, sok ilyet még!

szekőcei 2016.11.08. 10:38:05

tudom hülye kérdés, de mi a különbség a stop-motion és a go-motion között?

Chief Brody 2016.11.08. 11:02:15

@Edwest: Savini munkásságát én is nagyra becsülöm, természetesen a zombiszakértőségen túl bőven lehetne még róla írni, talán egy következő hasonló posztban.

Chief Brody 2016.11.08. 11:35:16

@szekőcei: A stop-motionnél az egyes fázisokról készítenek éles állóképeket, ezért a kész film túl éles az emberi szemnek, és nem életszerű, hiszen a valós mozgást mindig kicsit elmosódottnak látjuk. A go-motion esetén a mozgatások egy részét viszonylag bonyolult módon, számítógéppel vezérelve végzik, az egyes részfelvételek közben is megmozdítják a "nyitott" kamera előtt az objektumot, így létrejön az elmosódott hatás, lásd lépegetők.

Edwest 2016.11.08. 11:40:49

@Chief Brody: Támogatom az ötletet! Annyira jó lenne, ha egyszer kijönne nálunk valami könyv is horrorfilmes témakörben! Trükkök, maszkok, háttérsztorik, stb...

Chief Brody 2016.11.08. 11:57:58

@Edwest: A posztban említett egyetlen magyarul is kiadott könyv (Pascal Pinteau: Speciális effektek) elég jó, vaskos, rengeteg képpel és igényes tartalommal (kevésbé jó fordítással), és a téma jellegéből adódóan sok benne a horror-vonatkozás is. Nem tudom, hogy antikváriumban vagy online adok-veszek oldalakon fellehető-e.