A mozitörténelem legkultikusabb filmplakátjainak története

2016. október 24. - Chief Brody

Az alábbi posztban talán túl sok a "leg"-gel kezdődő szó, de nem könnyű szuperlatívuszok nélkül beszélni ilyen filmes mítoszokról. Nehéz elképzelni, hogy mindezek az utánozhatatlan, zseniális alkotások egy évtizeden belül készültek, de hát a 70-es évek valóban igazi aranykor volt. Még az éra híres filmposztereinek is megvan a maguk legendája; különösen érdekes ez napjainkban, amikor a kézimunkával készített és festett plakátokat kezdik végleg kiszorítani az egyszerű fotó alapú vagy számítógéppel létrehozott kreációk. Következzék hát néhány maradandó műalkotás, melyek kétségtelenül kiállták az idők próbáját, és melyeket még azok is felismernek, akiket általában hidegen hagy a mozi.

AZ ÖRDÖGŰZŐ (1973)

exor

"Minden idők legrémisztőbb filmje" több mint negyven éve kavarja fel nézői érzelmeit azelőtt soha nem látott témájával és jeleneteivel. A William Peter Blatty regénye alapján, William Friedkin (Francia kapcsolat) rendezésében leforgatott mozi szinte azonnal megkerülhetetlen klasszikussá vált.

"A modern mozi által alkotott egyik leghíresebb kép" - mondta a poszteren és az előzetesekben látható jelenetről Mark Kermode angol filmkritikus, aki könyvet írt és dokumentumfilmet is készített Az ördögűző-ről. A felvétel alapjául szolgáló emlékezetes szcénában a katolikus pap, Merrin atya (Max von Sydow) egy ködös éjjelen megérkezik a Washington Georgetown negyedében álló MacNeil-házhoz. A démon által megszállt 12 éves kislány, Regan hálószobájának ablakából sejtelmes fény vetül a veterán ördögűző alakjára.

A forgatás helyszíne valóban egy georgetown-i ház volt, mely a Prospect Street 3600 alatt található, azonban a hálószoba a valóságban nem létezik, az ablak csak az eredeti épülethez hozzáépített díszlet-homlokzat része, melyre azért volt szükség, hogy a ház közelebb kerüljön a film legendás lépcsősorához (melyet azóta Ördögűző-lépcsőnek neveznek). A rendkívüli felvételt a rendező és Owen Roizman vezető operatőr komponálta meg. Friedkin korábban múzeumokba járt és művészeti könyveket tanulmányozott, hogy inspiráló festményekre bukkanjon. Így talált rá René Magritte belga szürrealista művész "A fény birodalma" című festménysorozatára, melyeken éjszakai utcarészlet látható a nappali égbolt alatt; a műalkotások ihlették a filmjelenet hangulatát és beállítását.

magritte-empire-of-light

"A fénysugáron múlott minden" - mondta Roizman. "Egyfajta éteri minőséget adott hozzá. Ahogy a férfi alakja körvonalazódik benne, az ábrázolás, az egész dolog spirituális, nagyon éteri hangulatot áraszt. Látjuk, ahogy megérkezik a taxi, és hirtelen ott van ez az erős reflektorfény, ez a sugár, pontosan a férfira irányulva, szóval tudjuk, hogy itt valami különleges dolog folyik."

Érdemes megfigyelni, ahogy az alkotók megfordították a jó és gonosz küzdelmének hagyományos jelképrendszerét: a pozitív hős egy sötétségbe olvadó misztikus fekete figura, ezzel szemben a démoni antagonista fehér fény mögé rejtőzik.

A felvételek során három háztömbnyi távolságra lezárták a környéket, a ködöt füstgépek segítségével állították elő, mely olyan jól sikerült, hogy több lakó riasztotta a tűzoltókat.

A jól ismert filmplakát-művész, Bill Gold úgy döntött, hogy semmiképpen nem használja a megszállt lány eltorzult arcát, és vallási jelképeket sem akart a poszteren látni. Több különféle tervezet született és került elvetésre (lásd lent), de amikor Merrin érkezésének fotója Gold és munkatársai kezébe került, tudták, hogy nem kell tovább keresniük. Egyet kell értenünk velük: a végső plakát olyan tökéletesen adja vissza a film baljóslatú hangulatát, hogy a képet szemlélő szinte hallani véli Mike Oldfield Tubular Bells-ét.

badexor

Mi sem mutatja jobban egy film (vagy akár egy filmplakát) köztudatba beépülését, mint az utánzatok, hommage-ok és paródiák felbukkanása. Íme a Shrek Halloween-különkiadás Shrek, az ördögűző című epizódjának nyitóképe:

Shrek.Halloween.mkv_20161002_151408.448

A CÁPA (1975)

Susan_jaws

Mindennapos gyakorlat, hogy a filmek regényváltozatainak borítóján felhasználják a moziposztert, hiszen ez nyilvánvalóan bevételnövelő fogás. A fordítottja - vagyis hogy a könyv borítójából válik filmplakát - szinte soha nem fordul elő. A cápa a kivétel.

Peter Benchley 1974-es bestsellerének első, Doubleday kiadó által piacra dobott kemény borítós megjelenését a neves művész, Paul Bacon minimalista fekete-fehér munkája díszítette (balra lent). A Bantam Books könyvkiadó azonban valami figyelemfelkeltőbb képet szeretett volna a puhafedeles tömegkiadásra. Roger Kastelt, az akkoriban ismertté váló illusztrátort kérték fel a munkára, azzal az utasítással, hogy Bacon alapvető koncepcióján ne változtasson, de a cápa legyen nagyobb és realisztikusabb. Kastel elment a Természettudományi Múzeumba, ahol volt ugyan cápakiállítás, de a gipszből készült állatokat éppen felújították és tisztították, ezért festőállványokra voltak helyezve. A grafikus így a megfelelő szögből le tudta fotózni a nagy fehér cápa modelljét, ez képezte a festmény alapját.

Kastel abban az időben éppen a Good Housekeeping című női magazin címlapjához készített fényképeket egy fotómodellről, és megkérte a szépséget, hogy maradjon még fél órát egy könyvborítóhoz; a lány egy széken egyensúlyozva "úszott" modellt a festményhez, melyről nem tudhatta, hogy a popkultúra egyik legismertebb darabja lesz.

doublebook

Az ikonná vált festmény (jobbra fent)  végül valóban hozzájárult a regény égbe szökő eladási adataihoz, sőt további ingyen reklámot jelentett, hogy a meztelen női test ábrázolása miatt néhány városban betiltották a kötetet. Szinte természetes volt ezek után, hogy a Universal Pictures illetékesei úgy döntöttek, Kastel festményét vetik be a film reklámkampányában is. Oscar Dystel, a Bantam akkori elnöke később igencsak megbánta azt a döntését, hogy az alkotás jogait teljesen ingyen, a publicitás részeként adta át a filmvállalatnak. Mivel az alapmotívum egyértelműen Paul Baconhöz köthető, némi jogi huzavona után ő viszont kapott egy tisztességes csekket a Universaltól.

Tom Whalen grafikus szerint a poszter sikere abban áll, hogy szinte elmeséli a film történetét, ugyanakkor kíváncsivá is tesz. A tenger hideg kékje és a filmcím vérvörös betűi tökéletes keretet adnak a kompozícióhoz. Talán nem mindenki vette még észre, hogy a nem szabványos betűtípusból álló, egyedi tervezésű JAWS felirat első betűje stílszerűen egy horgot formáz.

Természetesen a film posztere is kapott támadásokat állítólagos szexista üzenete miatt. Ahogy Peter Biskind filmtörténész már a premier évében megírta, a képen a hatalmas, fallikus cápafej célba veszi a pucér úszónő ágyékát; a hal ábrázolása a férfiúi szexuális vágyat jelképezi, melyet vonz a nő hivalkodó magatartása.

Szomorú végkifejlet, hogy Kastel eredeti festményének - melyet a filmhez történő felhasználás kapcsán Hollywoodba szállítottak - ismeretlen körülmények között nyoma veszett. A legszerényebb számítások szerint is 20.000 dolláros értéket képviselő műalkotás vagy egy elfeledett raktárban hever valahol, vagy - és ez a valószínűbb - ellopták.

Mindezek után nem véletlen, hogy a Cápa-folytatások is az első rész poszterének alapvető motívumát használták fel a reklámkampányban (2, 3, 4). Érdekes (és érthetetlen) módon hazánkban a Mokép illetékesei az első film egy évtizedet késő, 1985-ös premierje kapcsán a sorozat hazai mozikban nem vetített része, a Cápa 3 eredeti plakátképét vették igénybe. Spielberg klasszikusának posztere talán a filmtörténet legtöbbet parodizált kompozíciója, politikai karikatúrák tucatjaihoz adott ihletet, és utánzója is bőven akad, hogy csak az 1978-as Piranhá-t említsük.

piranha-poster

Érdemes még megemlíteni, hogy Kastel másik maradandó műve A Birodalom visszavág gyönyörű posztere, mely a klasszikus Elfújta a szél-plakát előtt is tiszteleg.

 A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL (1979)

alien_xlg

Az Alien poszterének dizájnja oly mértékben a mainstream kultúra részévé vált, hogy valószínűleg kevesen gondolkodnak el azon, miért tér el jelentősen mind kinézetében, mind „működésében” a filmbéli idegen-tojás és a plakát ábrázolása. Nos, H. R. Giger, a 2014-ben elhunyt svájci szürrealista művész – a film szinte teljes „alien” látványvilágának megteremtője – eleinte egyszerű tyúktojásokkal és tojástartókkal kísérletezett, ahogy a mellékelt kép is mutatja.

egg66

A korai ötletek alapján még próbafelvételek is születtek a tojásról és a héj repedéséről (nyílásáról), melyek igen hatásos módon kerültek felhasználásra az emlékezetes előzetesekben.

A plakát elkészítésével megbízott grafikus cég két tagjának, Philip Gips-nek és Steve Frankfurtnak olyannyira megtetszett a kísérleti motívum, hogy ennek alapján készítették el terveiket, megalkotva ezzel Ridley Scott klasszikusának nem kevésbé ikonikus promócióját. Giger tojástartós ötletéből a végső kép alsó felén látható alakzat született. Minden idők egyik legemlékezetesebb mozis szlogenjét („Az űrben senki nem hallja a sikolyodat”) Philip Gips feleségének, a szintén a reklámiparban tevékenykedő Barbara Gips-nek köszönhetjük; egyszerű, de találó ötletét azonnal megvették a 20th Century Fox illetékesei.

Érdekesség, hogy Az ördögűző-nél már említett nagyágyút, Bill Goldot az Alien plakáttervének kidolgozására is felkérték, de munkái nem győzték meg a producereket.

Források:

  • The Fear of God: 25 Years of "The Exorcist" (dokumentumfilm, 1998)
  • Bob McCabe: The Exorcist - Out of the Shadows - The full story of the film (könyv, 1999)
  • The Shark Is Still Working - The Impact & Legacy of Jaws (dokumentumfilm, 2007)
  • Giger’s Alien - Film Design, 20th Century Fox (könyv, 1989)
  • David McIntee: Beautiful Monsters - The Unofficial and Unauthorised Guide to the Alien and Predator Films (könyv, 2005)

A bejegyzés trackback címe:

http://chiefbrody.blog.hu/api/trackback/id/tr4712529965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Chief Brody 2016.10.25. 10:58:41

Egy kis update: aki nézi az Ördögűző tévésorozatot, az 5. rész végén a tényleg mellbevágó cliffhanger mellett egy nagyon szép vizuális utalást is láthat az eredeti "Merrin atya érkezése" jelenetre.

RelakS 2016.11.02. 09:03:29

"A felvétel alapjául szolgáló emlékezetes szcénában a katolikus pap" Ezért szívesen kiutalnék egy hatalmas pofont, több okból. 1: a "jelenet" miért nem jó szó? Szép magyar 2: a "scene" kiejtése nem "szcéna", hanem "szín" dictionary.cambridge.org/dictionary/english/scene

Flasztimill 2016.11.02. 12:51:18

@RelakS: Értelek is, meg nem is! Kissé fellengzős az bizony, de a Szcéna nem a KIEJTÉSRE vonatkozik!!! A szcéna (olaszból) egy magyar szó, mely botrányt, vagy színházi jelenetet jelent, sajnálom... Valahol igazad van, csak az érvelésed hibás!

Flasztimill 2016.11.02. 13:02:19

@RelakS: Ja és nem mellesleg az angol scene szó is az olasz/latin scena-ból ered, ami pedig a görög szkénétől eredeztethető! Gugli a barátod!

Chief Brody 2016.11.07. 14:09:13

@RelakS: Jó szó a jelenet, de egy filmes posztban elkerülhetetlen lenne a szóismétlés, ha csak azt használnánk. Filmes újságírásban, blogolásban elfogadott a szcéna, ugyanúgy, mint a direktor, szkript és társai. Még aktorral is találkoztam a Vox-ban. A többit Flasztimill leírta. Ami pedig a pofonkiutalást illeti, elég biztosra veszem, hogy szemtől szemben nemhogy megpofozni nem akarnál, de az udvarias köszönést is kétszer meggondolnád.