A Zebra kutatóbázis (Ice Station Zebra) az amerikai Metro-Goldwyn-Mayer stúdió 1968. október 23-án bemutatott, thriller és kémfilm elemekkel tűzdelt hidegháborús kalandfilmje, mely a maga idejében óriási sikert aratott és mára némi kultstátusz is övezi, ugyanakkor hazánkban kevéssé ismert. Utóbbi megállapítás oka a film sztorijában keresendő: a magyarországi hivatalos premierre csak a rendszerváltás után kerülhetett sor.
A 2.20:1 képarányban 70 mm-es Metrocolor filmre forgatott, Cinerama technikával vetített nagyszabású mozi rendezője az a John Sturges volt, aki klasszikus westernek (Újra szól a hatlövetű, A hét mesterlövész) mellett második világháborús drámákkal (A nagy szökés, A sas leszállt) is beírta magát a mozgókép nagykönyvébe. A forgatókönyv alapötletét Alistair MacLean 1963-as regénye adta, mely nálunk 35 éves késéssel, a filmváltozatétól némileg eltérő Zebra kutatóállomás címen került kiadásra. A skót író a maga műfajában szintén nem volt kispályás, és őt is foglalkoztatta a legnagyobb háború: MacLean regényeiből készült a Navarone ágyúi és a Kémek a Sasfészekben. A Zebra kutatóbázis szkriptjét maga MacLean, továbbá Douglas Heyes, Harry Julian Fink (Piszkos Harry) és W. R. Burnett (A nagy szökés) írták. A vezető operatőr Daniel L. Fapp volt, az epikus filmzenét a háromszoros Oscar-díjas francia Michel Legrand szerezte.
A film története szerint egy amerikai katonai műhold által kibocsátott filmkapszula lezuhan az Északi-sark térségében, majd nyoma vész. Ezzel egy időben megszűnik a kapcsolat az Arktisz jegén felállított brit tudományos kutatóbázissal, a Zebrával. A rejtélyek felderítésére az amerikai Haditengerészet a USS Tigerfish nukleáris támadó tengeralattjárót küldi a Jeges-tengerre, James Ferraday parancsnok vezényletével. A legénységhez csatlakozik még Jones, a brit titkosszolgálat ember, Borisz Vaszlov, az átállt orosz kém, továbbá egy tengerészgyalogos szakasz Anders századossal az élen. Az út során a tengeralattjáró egy belső szabotázs következtében majdnem elsüllyed, de az igazi bonyodalmak csak akkor kezdődnek, amikor a Tigerfish megérkezik a Zebra állomás maradványaihoz. Megkezdődik a versenyfutás a brit-amerikai csapat és a váratlanul felbukkanó szovjet hadsereg tagjai között…
A sztori több ponton is eltér a regénytől, például az írott változatban sokkal kisebb az oroszok szerepe, Vaszlov karaktere és a sarki hadviselésre kiképzett tengerészgyalogosok pedig csak a filmben tűnnek fel. A könyvben a tengeralattjáró neve Dolphin, melyet a filmesek azért cseréltek le, mert időközben az USA Haditengerészete valóban szolgálatba állított egy Dolphin nevű dízel-tengeralattjárót.
Ha már a tengeralattjárónál tartunk: a mozi teljes jogú gépi főszereplője az SSN-509 lajstromszámú USS Tigerfish (Tigrishal). A való életben soha nem futott ilyen nevű jármű, akárcsak a hasonló hangzású USS Tigershark (Tigriscápa) esetében, mely több más filmben kapott szerepet. A nukleáris meghajtású fiktív Tigerfish külső megjelenése a világ első atomtengeralattjárójára, a USS Nautilusra hasonlít. A forgatás során a felszínen haladó járművet a második világháborús dízel-elektromos USS Ronquil „alakította”, míg a lemerülő és víz alól kiemelkedő képsorokon a USS Blackfint láthatjuk. A víz alatti jelenetek során egy Skate osztályú atomtengeralattjáró modelljét használták.
A kis technikai kitérő után vissza a film előkészületeihez. Martin Ransohoff producer már 1964-ben lekötötte a regény jogait, reménykedve, hogy megismételheti a Navarone ágyúi sikerét. A producer utóbbi filmje sztárjait, Gregory Pecket és David Nivent képzelte el Ferraday kapitány és Mr. Jones szerepére, és előzetesen 5 millió dolláros költségvetéssel számolt. A forgatás kezdetét 1965 áprilisára tervezték, azonban pénzügyi gondok mellett az is közbelépett, hogy a forgatókönyv megírására felkért Oscar-díjas Paddy Chayefsky műve nem nyerte el a technikai háttértámogatásban nélkülözhetetlen Védelmi Minisztérium tetszését, mivel nem megfelelő módon ábrázolta a tengeralattjárón fennálló viszonyokat.
Új szkript született tehát új írók tollából, és a szereplőválogatás is elölről kezdődött. Ferraday kapitány szerepe végül az amerikai mozi aranykorának egyik legnagyobb sztárjánál, a nálunk nem túl ismert Rock Hudsonnál landolt. A színész egyébként 1985-ben hunyt el AIDS-ben, így ő volt az első igazi híresség, akivel ez a gyilkos kór végzett. Jones és Vaszlov szerepében olyan elismert karakterszínészeket láthatunk, mint Patrick McGoohan (Szökés Alcatrazból, A rettenthetetlen, több Columbo-epizód) és Ernest Borgnine (Worden tábornok A piszkos tizenkettő-ben és Taxis a Menekülés New Yorkból-ban). Anders százados megformálója Jim Brown volt, akit a mai napig az amerikai futball legnagyobb játékosának tartanak, és aki sportkarrierje után az első fekete bőrű akciófilm-sztárrá vált (ö is tagja volt például a már említett filmbéli „piszkos” tizenkettőnek).
A forgatás 1967 tavaszától egészen októberig tartott, nagyrészt stúdiókörülmények között. John M. Stephens operatőr kifejlesztett egy olyan „kétéltű” kamerarendszert, mellyel a filmtörténelem során először sikerült folyamatában, vágás nélkül rögzíteni egy tengeralattjáró lemerülését úgy, hogy a kamera együtt mozgott a járművel. A forradalmi eljárást bemutató dokumentumfilm megtalálható a DVD-kiadás extrái között. A felvételek során Patrick McGoohan lába egy alkalommal beszorult a díszletbe, melyet éppen vízzel árasztottak el; egy búvárnak kellett kimentenie az életveszélybe került színészt. A film korát jelzi, hogy még tartalmazott zenés nyitányt és a két „felvonás” közötti szünetet, ami sokaknak a Ben Hur-ból lehet ismerős.
A regény és a film történetét több valós esemény is inspirálta: 1959-ben a szovjet hírszerzés megszerzett egy Spitzbergákon lezuhant amerikai filmkapszulát; 1962-ben ejtőernyős CIA-ügynökök behatoltak egy északi-sarki elhagyatott szovjet kutatóbázisra; 1939-ben a brit haditengerészet Thetis nevű tengeralattjárója ugyanolyan körülmények között süllyedt el, mint ahogy a filmbéli járművel kis híján megtörténik.
A Zebra kutatóbázis óriási sikert aratott a mozikban. Nem meglepő módon a volt kommunista országokban csak a vasfüggöny leomlása után mutatták be hivatalosan (nálunk az HBO-n volt a premier), és a MacLean regény fordítása is csak ezután jelenhetett meg. Egy évtizeddel ezelőtt a Warner DVD-n is kiadta hazánkban az alkotást, erre azonban nem került fel az említett filmcsatorna által készíttetett szinkron.
A legenda szerint Howard Hughes milliárdos filmmogul (akiről az Aviátor című Leonardo DiCaprio-film szól) olyan fanatikusan rajongott a Zebra kutatóbázis-ért, hogy privát mozitermében 150 alkalommal nézte meg, és a tulajdonát képező Las Vegas-i tévéállomás minden éjjel két alkalommal levetítette a filmet, amikor Hughes a városban tartózkodott.
A művet jelölték a legjobb fényképezés és a legjobb speciális effektusok kategóriájában, de egyiket sem nyerte el. Utóbbi csoportban – teljesen érthetően – a 2001: Űrodüsszeia korszakalkotó trükkjei vitték el a pálmát, de az is tény, hogy a Zebra kutatóbázis-ban a mai napig hatásos és lenyűgöző felvételeket láthatunk a tenger felszínén, illetve a mélyben haladó tengeralattjáróról. Később egyes tenger alatti képsorokat és a Tigerfish modelljét felhasználták a Soha ne mondd, hogy soha című James Bond-filmben és Clint Eastwood Tűzróká-jában.
John Carpenter rendező egyébként nagy rajongója a filmnek. Saját klasszikusa, A dolog szintén fagyos helyszínen játszódik (igaz, a Föld másik végén), de ami fontosabb hasonlóság, hogy a két mozi azon kevesek közé tartozik, melyekben egyáltalán nincs női karakter. Amikor az Agymenők sorozat szereplői az egyik epizódban egy északi-sarki kutatóállomásra kerülnek, úgy döntenek, hogy „double feature” keretében megnézik a Zebra kutatóbázis-t és A dolog-ot.
A végére egy apró érdekesség: a Zebra név a korabeli amerikai katonai „betűző” ábécé (Alfa, Bravo, Charlie, stb.) Z betűjét jelöli (a modern NATO szabványban Zebra helyett ma már a Zulu használatos).
Elsősorban azoknak javaslom a film megnézését, akiket érdekelnek a hidegháborús történetek, illetve akik a mai túlpörgetett, rángatódzó kamerás, agyontrükközött mozikba belefáradva szeretnének egy hagyományos, kissé régivágású, mégis izgalmas és hangulatos alkotással megismerkedni. Személyes véleményem szerint egyértelműen a film első, tengeralattjárón játszódó fele az élvezetesebb, amikor a néző és a szereplők nagy része még nincs tisztában azzal, hogy pontosan mi történt az Arktiszon, és a titokzatos áruló személye sem ismert.
Forrás: IMDb, Wikipedia, a film DVD-kiadása
