Minden idők legnagyobb hatású el nem készült filmje

2016. szeptember 22. - Chief Brody

„Annak, ami fényt ad, el kell viselnie, hogy ég.”

Az osztrák pszichiátertől, Viktor E. Frankltől vett idézettel kezdődik Frank Pavich amerikai rendező Jodorowsky’s Dune című 2013-as dokumentumfilmje. A francia-amerikai koprodukcióban forgatott, egyöntető kritikai sikert aratott művet több mint 20 rangos fesztivál és szervezet jelölte az év legjobb dokumentumfilmje díjára, melyek közül 10 esetben meg is kapta az elismerést. A másfél órás alkotás azt a filmes és rajongói berkekben legendássá vált heroikus küzdelmet eleveníti fel, melyet a chilei származású avantgárd művész, Alejandro Jodorowsky folytatott az 1970-es évek közepén Frank Herbert Dűne című kultikus sci-fi regényének megfilmesítéséért.

Nicolas Winding Refn, a Drive – Gázt! rendezője szerint, ha a Dűne előbb elkészül, mint a Csillagok háborúja, a sci-fi legnagyobb filmes teljesítményévé vált volna, és az egész sokszázmilliós blockbuster-rendszer másként alakul. Devin Faraci kritikus úgy gondolja, a Dűne a korát leginkább megelőző film lehetett volna; Michel Seydoux producer szerint a mozi történetében nincs még egy olyan film, ami ilyen messzire ment az előmunkálatokban, és végül mégsem készült el. Chris Foss festőművész egyenesen úgy fogalmaz, hogy Jodorowsky alkotása nagyobb lett volna, mint a 2001 – Űrodüsszeia. Pavich dokumentumfilmje segítségével idézzük hát fel mi is „minden idők legnagyobb el nem készült filmjét”, ahogy Richard Stanley rendező nevezte a kísérletet, mely a mai napig inspirálja a filmkészítők generációit.

Fontos már az elején leszögezni, hogy Jodorowsky Dűné-jének, az abba fektetett két és fél éves munka eredményeinek - az irodalmi alap kivételével - semmi köze nincs az 1984-ben mozikba került, David Lynch által rendezett Dűne-filmhez, még kevésbé a Sci Fi Channel tévés feldolgozásaihoz.

„Számomra a filmezés inkább művészet, mint iparág. Az emberi lélek kutatása, akárcsak a festészet, az irodalom, a költészet. Olyan filmet akartam készíteni, ami az akkoriban LSD-t használó embereknek ugyanazt a hallucinációt adta volna, mint a drog, csak éppen drog nélkül. Ez a film megváltoztatta volna a közönség felfogását. Számomra a Dűne egy isten eljövetele lett volna. Művészi és filmes isten. Elkezdtem hát harcolni a Dűne megfilmesítéséért.” – mondja Jodorowsky a film bevezetőjében.

Alejandro-Jodorowsky

Alejandro Jodorowsky 1929-ben született Chilében. Tanulmányai után eleinte színházzal foglalkozott, Mexikóban 100 darabot vitt színre és 10 év alatt megalapította az avantgárd színjátszást. Mivel azonban mindig is filmezni szeretett volna, autodidakta módon elkezdte a szakmát tanulni, és 1967-ben leforgatta első mozgóképes művét, a Fando y Lis-t, mely szélsőséges extravaganciájával őrületbe kergette mind a filmes szakszervezeteket, mind a kritikusokat, mind a nézőket; utóbbiak még tüntettek is ellene. A film olyannyira botrányosra sikeredett, hogy Mexikóban betiltották. 1970-ben került mozikba rendhagyó westernje, az El Topo (A vakond), melyet a szaklapok lenyűgöző és monumentális mesterműként jellemeztek. Szinte azonnal kultuszfilmmé vált, az éjféli vetítéseken saját rajongótábort alakított ki. Mivel az El Topo a New York-i és párizsi underground mozikban is zajos sikert aratott, Michel Seydoux producer felvette a kapcsolatot Jodorowskyval, akivel életre szóló barátságot kötött. Ugyanekkor befektetők egymillió dollárt ajánlottak a rendezőnek egy tetszőleges témájú új film létrehozására. Ebből készült el 1973-ban A szent hegy című szürreális fantázia, mely különlegessége ellenére a második legnézettebb film lett Olaszországban az aktuális James Bond film után.

Seydoux, A szent hegy franciaországi forgalmazója 1974-ben felajánlotta Jodorowskynak, hogy finanszírozza következő munkáját, melyet a rendező szabadon kijelölhet. A művész választása Frank Herbert világsikerű regényére, a „sci-fi biblia”-ként emlegetett 1965-ös Dűné-re esett, melyet akkor még nem olvasott ugyan, de egy barátja fantasztikusnak tartotta.

A Dűne egy terjedelmes (később számos folytatással és leágazással kiegészült) űreposz, mely főként az Arrakis sivatagos bolygón játszódik, ami a fűszer vagy melanzs nevű anyag egyedüli lelőhelye. Ez egy tudattágító drog, mely a legkelendőbb árucikk az univerzumban. A főhős egy ifjú nemes, Paul Atreides, akit ellenségei elűznek a házától, és az őslakos fremenek forradalmának élére áll, akik vissza akarják foglalni a planétát a gyarmatosító Harkonnenektől.

dune-book

A filmjogokat állítólag szinte ingyen adták, tekintettel arra, hogy az összetett regényt mindenki megfilmesíthetetlennek tartotta. A forgatókönyv megírásához Seydoux Franciaországba hozatta Jodorowsky-t, és bérelt számára egy nagy kastélyt, ahol kizárólag a feladatnak szentelhette magát. Frank Herbert több száz oldalas, komplex világának lényegét nem volt egyszerű megragadni, láthatóvá alakítani. Jodorowsky még a legapróbb részletekben is arra törekedett, hogy megtalálja a könyv spirituális jelentését. Az eredeti regénytől több ponton is eltért, ezek közül leginkább említésre méltó a befejezés, melyben Paul Atreides meghal, az Arrakis pedig tengerekkel és növényekkel borított életteli bolygóvá változik. Miután végül elkészült a forgatókönyv, az író-rendezőnek meg kellett találnia azt a csapatot, akik megvalósítják, mozivá változtatják az anyagot. „Mindenki, aki dolgozni fog ezen a filmen, spirituális harcos lesz.” – mondta.

A storyboard, vagyis a rajzokkal és festményekkel illusztrált forgatókönyv elkészítéséhez Jean „Moebius” Giraud-t, a világhírű francia képregényművészt nyerték meg, akinek Blueberry című western-sorozatára figyelt fel a rendező. A két alkotó képről képre haladva tervezte meg a leendő filmet, mintegy 3000 rajzot készítve, nézőpontokkal, kameramozgásokkal és párbeszédekkel, a színészek közötti kapcsolatokkal kiegészítve, angol és francia nyelven. A rendező tulajdonképpen kameraként használta a zseniálisan és villámgyorsan dolgozó Moebius-t, virtuálisan „leforgatva” vele a komplett filmet. Ezután készültek el a szereplők csodálatosan megrajzolt és festett, színes kosztümtervei.

moebius_dune

A rendező egy látványos hosszú felvétellel szerette volna kezdeni a filmet, melynek során a néző átszeli az egész galaxist, miközben űrcsaták és kalóztámadások szemtanúja lehet. Jodorowsky látomása olyan nagyszabású volt, – nem csak a nyitójelenetet, hanem az egész művet figyelembe véve – hogy a terveket szakértői szemmel néző mai filmesek nehezen tudják elképzelni, mindez hogyan valósulhatott volna meg akkoriban. Éppen ezért nem meglepő, hogy az előkészületek során Jodorowsky megkereste a korszak legelismertebb vizuális effektus szakemberét, a 2001 – Űrodüsszeia (és később a Szárnyas fejvadász) trükkvarázslóját, Douglas Trumbullt. A tárgyalások megkezdődtek, végül azonban a rendező nagyképűnek és túlzottan technikai beállítottságúnak találta a specialistát, így az együttműködésből nem lett semmi.

Jodorowsky ekkoriban tért be egy kis hollywoodi moziba, ahol éppen John Carpenter főiskolai diplomafilmjét, a Sötét Csillag mozisra bővített változatát vetítették. Ebben figyelt fel a fiatal látványtervező, Dan O’Bannon munkájára, akit egy kis marihuánával megtámogatott interjú során sikeresen rá is vett, hogy egy időre költözzön Franciaországba, és dolgozzon a Dűne különleges effektusain. Az űrhajók és egyes épületek megtervezését a neves angol sci-fi illusztrátorra, Chris Foss-ra bízta, akinek a filmhez készített remek festményei között található például egy különös formájú sérült kalóz-űrhajót, vagy éppen a császári palotát ábrázoló mű.

pirate

Ezzel egyidőben megkezdődött a szereplőválogatás is. Leto herceg (Paul apja) szerepére David Carradine-t kérték fel, aki akkoriban a Kung Fu tévésorozattal nyert ismertséget. Carradine az El Topo rajongójaként azonnal igent mondott. Paul Atreidest nem más alakította volna, mint a rendező fia, Brontis Jodorowsky, aki gyermekként szerepelt már az El Topó-ban is. A Dűne tervezése idején 12 éves fiú alighanem a valaha volt legdurvább filmes felkészítésében vett részt, melyhez képest Robert De Niro method acting technikái gyerekjátéknak tűnnek. Brontisnak küzdősportokat és akrobatikát kellett tanulnia, emellett az elméjét is fejlesztette, voltaképpen teljesen át kellett lényegülnie Paullá, akit filmbeli apja ugyanilyen kiképzésnek vet alá. A rendező fiát egy Jean-Pierre Vignau nevű harcművész oktatta  karatéra, jujitsura, judóra, aikidóra, atemi-jitsura, kéz- és lábtechnikákra, feszítésekre, föld- és állóharcra, pusztakezes, késes és kardos közdelemre – mindezt két éven át, a hét minden napján hat órán keresztül! Az idősebb Jodorowsky ma már elismeri, hogy mindez erős túlzás volt, de akkoriban úgy érezte, megéri az áldozatot, hiszen szó szerint a karját is képes lett volna levágatni szent filmtervéért.

Jodorowsky talán legmerészebb húzása az volt, hogy megkörnyékezte az excentrikus spanyol szürrealista festőzsenit, Salvador Dalít, hogy játssza el a galaxis őrült császárát, IV. Shaddamot. Egy New York-i luxushotelben futottak véletlenül össze először, majd Párizsban folytatták az egyezkedést.  Dalí végül filmben töltött percenként 100.000 dolláros gázsiért vállalta a szerepet (mely maximum 5 percet jelentett, de így is belőle vált volna a korszak legjobban fizetett színésze), illetve további feltételként szabta, hogy múzsája, Amanda Lear kapja meg Irulan hercegnő szerepét.

dali

Feyd-Rautha Harkonnen szerepére nem kisebb nevet, mint a Rolling Stones frontemberét, Mick Jaggert szemelte ki Jodoroswsky. Egy párizsi estélyen sikerült összefutnia a sikerei csúcsán lévő rocksztárral, aki igent mondott a felkérésre (érdekesség, hogy az 1984-es Dűné-ben is egy énekes-zenész, Sting alakította ugyanezt a karaktert). Udo Kier, a később számos amerikai sikerfilmben feltűnő német színész vállalta Peter De Vries, a mentát figurájának eljátszását. De Jodorowsky még ezek után is mert nagyot álmodni: a Harkonnen-ház feje, az elvetemült Vladimir báró megformálására Orson Welles színész-rendezőt, a minden idők egyik legjobb filmjének tartott Az aranypolgár direktorát kérte fel. Egy párizsi étteremben találkozott a közel másfél mázsásra hízott Welles-szel, aki csak azután állt kötélnek, hogy Jodorowsky megígérte, a színészi gázsi mellett a forgatás minden napján a film költségvetésének terhére ehet kedvenc éttermében.

Salvador Dalí hívta fel a rendező figyelmét H. R. Giger, a svájci szürrealista festő munkáira, melyek biomechanikus, sötét, nyugtalanító stílusa Jodorowskyt is azonnal lenyűgözte. Találkozott hát a művésszel, és megbízta a gonosztevő Harkonnenekkel kapcsolatos látványtervek elkészítésével. Ezek közül meg is valósultak a báró kövér alakját mintázó gigantikus Harkonnen-kastélyt ábrázoló munkák.

giger

Jodorowsky a filmben látható minden bolygóhoz kapcsolódóan egy-egy zenekart akart felkérni a filmzene megírásához. Az Arrakis vonatkozásában az akkor már nagy névnek számító Pink Floydra esett a választása. Jean-Paul Gibon társproducerrel együtt elutazott Londonba, ahol az együttes éppen a The Dark Side of the Moon című lemezen dolgozott. Roger Waters bandája rövid beszélgetés után vállalta a közreműködést a leendő nagyszabású produkcióban. A Harkonnen család zenei illusztrálásához a francia Magma rockegyüttest kérte fel a direktor.

A több mint két évig tartó előkészületek és toborzás után meg kellett oldani a legfontosabb problémát, vagyis a film finanszírozásának és forgalmazásának kérdését. Az alkotók összeállították a ma már legendás „Dűne-könyv”-et, egy hatalmas, vaskos, több kilós kötetet, mely tartalmazta Moebius teljes rajzos forgatókönyvét és jelmezterveit, valamint Chris Foss, Dan O’Bannon és Giger grafikáit és festményeit. Michel Seydoux producer minden nagy amerikai filmstúdiónak elküldött egy példányt a könyvből, melyből napjainkban már csak két ismert darab létezik. A költségvetést nagyjából 15 millió dollárban határozta meg.

jodorowsky601

A Walt Disney Pictures elnöke így reagált: „Ez egy csodálatos projekt, de olyan, mint a Concorde repülőgép. Kivételes darab ott Franciaországban, de itt Amerikában nem kérünk belőle.” A producerek ekkor értették meg, hogy a terv nagy bajban van. Hollywood túl komplexnek, kizárólag felnőtteknek szólónak, kétértelműnek, spirituálisnak és metafizikusnak tartották Jodorowsky Dűné-jét, mely elől nem csak a Disney, hanem minden más stúdió is remegve menekült. Mindenki imádta ugyan a Dűne-könyvet, elismerték annak értékeit, de nem bíztak az anyagi sikerben, és nem mellékesen a leendő rendező személyét sem respektálták. Túl soknak és költségesnek találták a speciális effektust, túlzottan hosszú lett volna a film játékideje, és a melanzs-kábítószer témát is veszélyesnek tartották.

Világossá vált, hogy senki nem ad pénzt a filmhez, a projektnek vége. A stáb tagjai katasztrófaként élték meg a kudarcot, csalódottak és dühösek voltak. Jodorowskyra nem csak rendezőként, hanem delejes erejű guruként, munkatársait folyamatosan lelkesítő és támogató vezetőként tekintettek. Egy álom, amiben mindenki őszintén hitt, véget ért. Maga Jodorowsky teljesen összeomlott, a veszteséget a mai napig magában hordozza. Amikor egy évtizeddel később mozikba került David Lynch Dűné-je, Jodorowsky némi kárörömmel tapasztalta, hogy az egyébként általa is nagyra becsült rendezőnek beletört a bicskája a témába, és nem sikerült maradandót alkotnia.

Az elvetélt Dűne-film és a stúdiók berkeiben „elveszett” Jodorowsky-féle Dűne-könyvek azonban sokak szerint olyan érezhető hatást gyakoroltak a későbbi filmiparra, mely számos ponton ma is határozottan felismerhető és megfigyelhető. Az első Star Wars film kardvívó jeleneteit, a Terminátor belső nézetes adatképernyőit, Az elveszett Frigyláda fosztogatói ládafelnyitós jelenetét, a Flash Gordon és A világ urai számos látványelemét, vagy a Kapcsolat galaxison átszáguldó nyitójelenetét mind visszavezethetjük a Dűne-könyvhöz.

alien-_1979_-large-picture

Az pedig egyértelmű tény, hogy Ridley Scott 1979-es klasszikusa, az Alien - A nyolcadik utas: a Halál gyökerei a Dűne-projektben erednek. Amikor az anyagilag és mentálisan padlóra került Dan O’Bannon visszatért az Egyesült Államokba, Ronald Shusett nevű barátjával együtt papírra vetette egy régi forgatókönyv-tervét, melynek a Star Beast, majd később az Alien címet adta. A 20th Century Fox-tól zöld utat kapott projekt megvalósításához három, Franciaországban megismert alkotótársát is meghívta: H. R. Giger tervezte a címszereplő lényt és a film teljes „idegen” látványvilágát (Oscar-díjat érdemlően), Chris Foss a Nostromo űrhajó, míg Moebius a szkafanderek kinézetének megalkotásában kapott szerepet. Az már csak különös véletlen, hogy Dino De Laurentiis producer megbízásából, a Szárnyas fejvadász rendezése előtt maga Ridley Scott is dolgozott hét hónapig a Dűne filmre vitelén, mielőtt a túl vontatottan haladó munka miatt otthagyta az előkészületeket. A 2012-es Prometheus-ban az LV-223-as holdon található mesterséges hegyek dizájnjának alapját Giger Dűné-hez készült tervei képezték.

Ahogy Devin Faraci filmkritikus – talán némileg elfogultan – mondja: „Egy olyan világban, ahol nem lett volna Jodorowsky Dűne-terve, talán nem lenne Alien; és ha nem lenne Alien, akkor nem lenne Szárnyas fejvadász; és ha nem lenne Szárnyas fejvadász, akkor nem lenne William Gibson; és ha nem lenne William Gibson, akkor nem lenne Mátrix, és nem lennének mindazok a dolgok, melyek ezekből származnak…”

A bejegyzés trackback címe:

http://chiefbrody.blog.hu/api/trackback/id/tr4112529963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Before 2016.09.22. 18:55:24

Előrebocsátom, hogy nekem nem jött be a Dűne, sose tudtam megszeretni. Ezzel a filmtervvel kapcsolatban pedig nagyon kettősek az érzéseim. Ahogy elkezdtem olvasni, egyre inkább azt éreztem, szerencse, hogy nem lett belőle semmit, mert mindezt az adott kor technikai szintjén lehetetlen lett volna fogyaszthatóra megcsinálni. De ahogy tovább és tovább olvastam, egyre erősebb lett bennem az az érzés, hogy azért rohadtul megnézném... :)

Dzsontra Volta 2016.09.22. 19:09:58

Nem igazán értem, hogy miért számít menőségnek a Lynch féle dűnét fikázni :( Sajnos a dűne, nem alkalmas megfilmesítésre :(

a8zoli 2016.09.22. 19:13:24

en többször is megneztem ezt a dokut , annyi szent hogy tulsägosan is amibiciozus terv volt , meg ma is az lenne . 8-10 oräs jätekidö meg egyebek ... jodorovsky viszont abba bele eggyezett ugy tudom legaläbbis ebböl a dokubol hogy haläla utän mint animäcioban felkarolhatja valaki a projektet. szinten ilyen jo doku a nic cages tim burtonos superman lives whats happened john scnepp töl ;)

midnight coder 2016.09.22. 19:14:58

Igazán jó Dune filmet még nemigen láttam, pedig sokkal életképesebb ötlet lenne, mint a legtöbb mai sci-fi, lásd Egyiptom istenei, Transformers, stb. Az érdekesség az, hogy egy rakás jó sci-fi és fantasy könyv van, amiből kurva jó filmet lehetne csinálni (sőt, egész sorozatokat), mégis a szarokat nyomják.

midnight coder 2016.09.22. 19:21:31

@Dzsontra Volta: Mert szar. A sci-fi channeles verzió is fényévekkel jobb, bár azon picit érezni lehetett hogy alacsony költségvetésű, de legalább volt némi köze a könyvhöz.

Chief Brody 2016.09.22. 19:22:56

@Dzsontra Volta: Sehol nem találok a saját posztomban Lynch filmjét "fikázó" részeket. Ahhoz meg már túl öreg vagyok, hogy "menőségeket" akarjak művelni. Sajnálom, ha Neked ez jött le a cikkből.

bukszindeksz 2016.09.22. 19:54:08

Hol lehet megnézni? (torrenten kívül)

Chief Brody 2016.09.22. 20:03:42

@bukszindeksz: Magyarországon azon kívül sajnos sehol. Kint megjelent DVD-n és BD-n is, a hazai piac nem hiszem, hogy vevő lenne rá. Talán egy idő után a Duna tévé vagy a Cinemax bevállalja.

Buchhalter 2016.09.22. 20:05:09

Nekem túl elvont volt a könyv . A film egy kicsit fogyaszthatóbb volt.

É2I 2016.09.22. 20:12:18

Nekem a Lynch féle feldolgozás mai napig etalon. A többi gyenge. Talán azért is szeretem, mert az keltette fel a figyelmemet és olvastam el a könyvet. Majd 1-2-t a folytatásokból. Az első nagyon üt, de azt filmben visszaadni tényleg nagy kihívás a mai napig. Azért fanyalognak sokan a Lynch féle filmre. De 2-3-4 órába valamit úgy besűríteni, hogy az érthető is legyen lehetetlen. Ez a grandiózus terv még most is falat lenne. De pl. egy animációs sorozatban jó lenne látni. Nem, nem 12-s karikával meg pikatchu vezette transzformerekkel.

Androsz 2016.09.22. 20:30:24

Sosem hallottam még erről a tervezetről. Nagyon érdekes volt olvasni, és elképzelni, hogy mi születhetett volna belőle. Nekem a folytatás- és oldalági regények érdektelennek bizonyultak, de az alapregényt kimondottan kedvelem. Vitán felül áll, hogy sűrű történet, a filmre vitele megoldhatatannak látszik. Ezért esett olyan jól, amikor a minisorozatot láttam. Négy és fél óra terjedelem már elég sok részletet be tudott fogadni, és nekem a megvalósítás és a szemléletmód is nagyon tetszik. Sztárszínészek nem voltak benne, viszont azokat, akik játszottak benne, már többször láttam más filmekben is. A Lynch-féle változatot nagyon elcseszték. A Harkonnenek túlszínezett ábrázolása kétségbeejtően rossz. Viszont tele volt már befutott és azóta befutott színészekkel. De voltak annak a filmnek valóban jó vonásai is. @bukszindeksz: Melyiket?

Andrzei81 2016.09.22. 20:36:37

Ezt kb úgy lehetne megcsinálni, mint a Gyűrűk urát, 3 db nem túl sok évre elosztott részben. Plusz egy komolyabb költségvetéssel.

Karvaly 2016.09.22. 21:31:33

A Lynch filmet jóval a könyvek után láttam (kapható volt DVD-n egyébként Magyarországon is), és a képi világ nagyon tetszett benne (a dobolók például jobbak voltak, mint ahogy én elképzeltem a könyv olvasása közben), viszont mint film csapnivaló volt, egyszerűen hiányzott belőle az az érzés, hogy Paul Atreides mindig egy tű hegyén táncol - a filmben majdnem egy szuperhős volt, aki félkézzel átgázol a Harkonneneken. Egyébként ma már szerintem megoldható lenne a filmesítése, szerencsére a mai sorozatok, mint pl a Sherlock már elültették azt a képi világot, amivel érzékeltetni lehetne a belső folyamatait. És igen, sokkal jobb lenne sorozatban, mint egy két-két-és-fél órás filmben.

Lővenbrau 2016.09.22. 22:31:40

@Before: Könyvben jó volt.

midnight coder 2016.09.23. 06:47:10

@Lővenbrau: Igen, az eredeti Dune zseniális. A folytatásokról sajnos ez már nem mondható el.

Rónarider 2016.09.23. 07:55:13

Abban a világban, ahol a starwars 7-(8) epizódot is ért, lehetetlennek tartom, hogy ne lehetne egy részletes, nem agyonhúzott, agyonvágott, de filmre-képre optimalizált Dűne-sagát leforgatni, akár 3-4-5 részben. Nézném. Többször. Gyakran.

Mónika Bódi 2017.06.26. 15:12:27

Hát a franc tudja, hogy melyik a jobb. A Lynch-féle Dűne nem követte ugyan precízen a filmet, viszont valami eszméletlen kivitelezéssel és hangulattal bír. A minisorozat lehet, hogy precízebben követi a könyvet, viszont oly mérhetetlenül gagyi mind a látványvilág, mind a színészi játék, hogy az első félóra után fizikai fájdalmat éreztem. Azóta se bírtam végignézni.
Azzal viszont tökéletesen egyetértek, hogy valami nagyon magasan kvalifikált filmes társaság akár el is kezdhetné megvalósítani azt a szép vastag könyvet, amit Jodorowsky úr fogdos azon a képen. Ha már Gyűrűk Urát, Mátrixot meg miegyebet kibírtunk háromszor három órás részekben, szerintem nagy duzzogva ezt is kibírnánk :-)