A CANNON név ismerősen csenghet a magyar filmbarátoknak, különösen azoknak, akik jóleső nosztalgiával gondolnak vissza a 80-as évek "alámondásos" videóira és a VICO kiadó sárga kölcsönzős kazettáira.
Ez a poszt a Menahem Golan és Yoram Globus vezette, ma már nem létező Cannon cég által gyártott és forgalmazott filmeknek állít emléket, melyeket ugyan gyakran - és mit tagadjuk, jogosan - illetnek a "gagyi" jelzővel, mégis szeretnivalóak, meghatároztak egy korszakot, és közülük jónéhány mára kultikus státuszt ért el a rajongók körében.
A céget 1967-ben alapította az amerikai Dennis Friedland és Chris Dewey "The Cannon Group Inc." néven, kis költségvetésű filmek produceri feladatainak ellátására szakosodva. A társaság 1979-re komoly pénzügyi nehézségekkel küzdött, így alapítói csekély 350.000 (más források szerint félmillió) dollárért eladták egy izraeli unokatestvér-párnak, Menahem Golannak és Yoram Globusnak, akik hamarosan Hollywood legjövedelmezőbb független filmvállalatává futtatták azt föl. A Cannon és leányvállalatai számos néven voltak ismeretesek (Cannon Group, Cannon Films, Golan-Globus Productions, Cannon Pictures, Cannon Video, stb.), nevezzük hát a továbbiakban egyszerűen Cannonnak.
Menahem Golan 1929. május 31-én született a palesztínai Tiberiasban (ma Izrael). Hazafiként eredeti nevét, a Menahem Globust megváltoztatta a Golan-fennsík tiszteletére. Tinédzser kora óta filmeket akart készíteni. Londonban és New Yorkban végezte film- és színházművészeti tanulmányait. Pilótaként szolgált az izraeli légierő kötelékében a függetlenségi háború során. Már hazájában is a színházi világban, majd a film- és moziiparban tevékenykedett, egy ideig a legendás Roger Corman asszisztenseként dolgozott Amerikában és Európában. Legnagyobb izraeli sikere az általa rendezett Operation Thunderbolt volt 1977-ből. A legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelölt alkotás az egy évvel korábban, az ugandai Entebbe repülőterén lezajlott túszszabadítás történetét meséli el. Golan volt a producere a ma már kultikus Forró rágógumi vígjátéksorozat 1978-ban készült első részének is.
Yoram Globus ugyancsak Tiberiasban született 1941-ben, és már 1963-ban csatlakozott unokatestvére Noah Films nevű vállalkozásához, mely rövid időn belül domináns szerepet töltött be az izraeli filmbizniszben. Menahem volt a duó kreatív tagja, Yoram pedig az üzletember: ez a munkamegosztás később is megmaradt.
Miután Golan és Globus 1979-ben az Egyesült Államokba érkeztek, - immáron a Cannon Films tulajdonosaiként - olcsó forgatókönyveket vásároltak fel, és a lehető leggyorsabban kis vagy közepes költségvetésű mozifilmeket készítettek belőlük. Elsősorban az akciófilmek területén producerkedtek, piacra dobva például Charles Bronson Bosszúvágy-folytatásait (2., 3. és 4. rész), jónéhány nindzsa-kalandot (A nindzsa színre lép, A nindzsa bosszúja), vagy Chuck Norris (Ütközetben eltűnt-trilógia, USA invázió, Delta kommandó 1-2), Jean-Claude Van Damme (Véres játék, Cyborg), Dolph Lundgren (A világ urai) és Lou Ferrigno (Herkules, a világ ura) nevével fémjelzett műveket. Idővel olyan sztárokat is megnyertek maguknak, mint Sylvester Stallone (Kobra, Túl a csúcson) és Richard Chamberlain (Salamon király kincse), sőt Michael Dudikoff (Amerikai nindzsa-sorozat) személyében saját Cannon-hős is született. A korszak divatos sci-fi-, fantasy- és horrorhullámát is meglovagolták; a legendás rendező, Tobe Hooper például három témába vágó alkotást is levezényelt a kuzinok számára (Életerő, A texasi láncfűrészes mészárlás 2, Támadók a Marsról). A cég 1986-ban érte el a mennyiségi csúcsot: ebben az esztendőben 43 filmet gyártottak, tőkéjük elérte a 45,5 millió dollárt, bevételeik pedig ennek háromszorosát. Nem véletlenül kapta a két üzlettárs a "Go-Go Boys" becenevet.
Az új mogulok felemelkedése a gyors és olcsó filmek innovatív, bár gyakran megkérdőjelezhető üzleti taktikával párosuló gyártásának volt köszönhető. Produkcióik átlagos költségvetése 5 millió dollár körül mozgott, szemben a nagy stúdiók 10-20 milliós büdzséjével. Az izraeli "rossz fiúk" kidolgozták a módját, hogy a lehető legkisebb ráfordítás mellett is megtalálják az utat a magas profithoz és a jónevű színészekhez, rendezőkhöz, akiknek részesedést ajánlottak a bevételből. Golan folyamatosan forgatókönyveket olvasott, és kereste a lehetőséget egy-egy jó ötlet gyors filmre viteléhez. Alkotásaik jogait még a forgatás befejezése előtt eladták kábeles, videó és külföldi terjesztésre is. Leányvállalataikon keresztül a cég Európa több országában - így különösen Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Skandináviában - is megvetette lábát. Nagy figyelmet fordítottak a korlátlan lehetőségeket rejtő új médiumra, a házi videóra.
A már felsorolt alkotásokon túl a Golan-Globus formációnak köszönhetünk számos jobb-rosszabb sci-fi és horrorfilmet; olyan fantasykat, mint a Barbár fivérek és a Gor; salsa, lambada és break témájú táncfilmeket (Break 1-2); erotikus alkotásokat, mint a Lady Chatterley szeretője és Bo Derek Bolerója; vígjátékokat, mint a Forró rágógumi-sorozat és Az utolsó szűz Amerikában; klasszikus mesék remek feldolgozásait, no meg természetesen akciót és thrillert minden mennyiségben, mint például az Exterminator 2, vagy a Charles Bronson nevével fémjelzett Éjféli leszámolás, Murphy törvénye, Merénylet és Kinjite.
Hálójukat kivetették más (nem csak amerikai) gyártók filmjeire is, így a világ sok országában rengeteg különféle művet forgalmaztak a jól ismert hatszögű logó alatt; közöttük volt Szabó István remekműve, a Redl ezredes is. Mivel azonban az így átvett filmek gyártásában Golanék nem vettek részt, sőt a disztribúció is csak egyes országokra és formátumokra (mozi vagy videokazetta) terjedt ki, ezen alkotások értelemszerűen általában nem viselik magukon a tipikus Cannon-gyártmányok ismérveit, így jelen poszt szempontjából nem érdekesek.
Nem kis meglepetést okozva a cég lehetőséget adott olyan komoly filmművészeknek is a forgatásra, mint Andrej Koncsalovszkij (Szökevényvonat, Félénk emberek, Mária szerelmei), Norman Mailer (Kemény fiúk tánca), Jean-Luc Godard (Lear király), Dusan Makavejev (Manifesto), Robert Altman (Szerelem bolondja), John Cassavetes (Szeretetáradat) és Barbet Schroeder (Törzsvendég). A Cannon segítségével készült el Franco Zeffirelli Otellója Plácido Domingóval a főszerepben, valamint a Powaqqatsi - Változó világ. Nagy formátumú színészek is feltűntek Cannon-produkciókban: Michael Caine, Donald Sutherland, Faye Dunaway, Christopher Walken, Sean Connery, Martin Landau, Meryl Streep, Roy Scheider, Katharine Hepburn és Nick Nolte. Időnként maga Golan is beült a rendezői székbe; legnagyobb sikerei A nindzsa színre lép, a Delta kommandó és a Túl a csúcson voltak, a Hanna háborúját és a Koldusoperát pedig részben Magyarországon forgatta.
A Golan-birodalom legnagyobb művészeti sikerének az 1986-os holland Merénylet bizonyult; Fons Rademakers alkotása elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Oscar- és Golden Globe-díját. A Szökevényvonat három Oscar-jelölést is kiérdemelt, anyagi szempontból azonban egyértelműen Stallone Kobrája a csúcstartó a maga 210 millió dolláros bevételével.
A Cannon ugyanakkor híres volt arról, hogy óriási reklámkampányt csaptak olyan filmek körül, melyek egyáltalán nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sőt még csak el sem készültek. Például A világ urai volt "a 80-as évek Csillagok háborúja" vagy az Életerő "a 80-as évek mozis sci-fi eseménye". Ugyancsak legendás a soha meg nem valósult Cannon Pókember-film, vagy a beharangozott közös Sean Connery-Roger Moore mozi története is.
A 80-as évek második felében számos Cannon-produkció végződött tetemes anyagi bukással, elég ezek közül megemlíteni a botrányosra sikeredett Superman 4-et. A cég ennek ellenére tovább terjeszkedett, felvásárolták a patinás brit Thorn EMI vállalatot és az Elstree Studios-t, valamint nemzetközi filmszinház-hálózatokat üzemeltettek. Korábbi taktikájukat megtagadva nagyobb költségvetésű, de bizonytalan sikerű filmek elkészítésébe is belevágtak - általában vesztükre. Mindezek miatt a csőd és a fizetésképtelenség elkerülhetetlenné vált, az USA pénzügyi hatóságai vizsgálatot indítottak, melynek során még hamis üzleti jelentéseket is feltártak. Végül a Cannont bekebelezte a Pathé Communications holdingtársaság, melynek tulajdonosa, Giancarlo Parretti nem kívánta a cég pénzügyi gondjait hathatósan orvosolni, így Menahem Golan 1989-ben megvált pozíciójától: a Golan-Globus partnerség véget ért. Míg Golan új társaságát, a 21th Century Film Corporationt igazgatta, Globus továbbra is együtt dolgozott Parrettivel. A Cannon vezetői székében Ovidio G. Assonitis és a Cannon-veterán Christopher Pearce váltották egymást, azonban a financiális hanyatlás tovább folytatódott. Az újabb nyomozás következményei elől Parretti elmenekült az Egyesült Államokból; a Cannon 1993-ban hivatalosan is megszűnt létezni. Globus és Pearce 1993-ban megalapították a rövid életű Global Picturest.
A 21st Century és a Global még elkészített néhány tipikus "cannonos" produkciót (Bosszúvágy 5, Delta Force 3, Amerikai cyborg), de az igazi fénykor véget ért. A Cannon által gyártott utolsó mozifilm az 1993-as Exzsaru, az utca lovagja volt. A Cannon Group-portfólió nagy részének jogait jelenleg a Metro-Goldwyn-Mayer birtokolja.
Golan 1999-ben új vállalkozást hozott létre New Cannon néven, különösebb visszhang és siker nélkül; ettől függetlenül 2014-ben bekövetkezett haláláig rendezett és producelt filmeket. Globus továbbra is érdekelt a filmgyártásban és forgalmazásban, és Globus Max néven kiterjedt mozis hálózatot üzemeltet Izraelben. Az utóbbi években feltámadt a nosztalgikus érdeklődés a Cannon-művek iránt, ezt jelzi két 2014-es dokumentumfilm is, az Electric Boogaloo: The Wild, Untold Story of Cannon Films és a The Go-Go Boys: The Inside Story of Cannon Films.
A Magyar Filmgyártó Vállalat (MAFILM) közreműködésével a már említett két Golan-rendezésen kívül részben Magyarországon forgatták az 1985-ös Mata Harit, a címszerepben Sylvia "Emmanuelle" Kristellel, valamint az 1989-es Az operaház fantomját, Robert "Freddy Krueger" Englunddal. A filmek mellékszereplői és stábtagjai között számos magyart fedezhetünk fel; a nemzetközileg is elismert Ragályi Elemér volt az operatőre a Hanna háborújának, Az operaház fantomjának és a Koldusoperának. A Hanna háborúja forgatása idején Hirsch Tibor filmtörténész több interjút is készített Golannal, melyek az 1988-ban kiadott "Filmcézárok - Mehanem Golan birodalma" című kötet alapját képezték.
Menahem Golan és Yoram Globus
Végül egy idézet Tobe Hooper rendezőtől:
"A Cannon olyan cég volt, mellyel igazán jó volt együtt dolgozni. Százával készítették a filmeket. Nem volt túl sok nagy sikerük, de mind Menahem, mind Yoram imádták a mozit. Szerették a filmeket és a filmkészítőket, és nagyon jól bántak velük. Amikor velük voltam, akkor éreztem igazán, milyen is lehetett a régi Hollywood. Hiányoznak."
